Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Szemészet 109. 95—103. 1972. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közeleménye Kísérletes adatok a szaruhártya collagen rostjainak mészsérüléséhez SALLAI SÁNDOR és FEHÉR JÁNOS A szem mészsérülése alkalmával a szaruhártya károsodásának mértéke döntő jelentőségű a látóélesség, ill. a bulbus megmaradása szempontjából. A szaruhártya optikai és tektonikus functio-képességét alapvetően meghatározza a stroma collagen rostrendszerének állapota. A mészsérülések során bekövetkező stróma károsodások mechanismusáról nem alakult ki egységes vélemény az irodalomban. Gühmann (1884), Andreae (1898), zur Nedden (1906) és Guillery (1907) kísérletes vizsgálatai alapján ismertté vált, hogy mészmaródás esetén a szaruhártya collagen-rostjainak alapállománya feloldódik. Pagenstecher (1905) véleménye szerint a mész a collagennel kapcsolatba lépve, kalcium-collagent képez. Wagenmann (1924) vitathatónak tartotta a kérdést, hogy a szaruhártya szöveteibe jutó mész csak az alapállományt, vagy az alapállomány mellett a collagent is megtámadja. Az utóbbi évek kísérletes megfigyelései igazolták, hogy lúg hatására a stroma mucopolysaccharida állománya depolymerizálódik (Kazuo és mtsai. 1967, Kaplunovich 1967). Brown és mtsai (1969, 1970), valamint Slansky és mtsai (1970) a lúgsérülést szenvedett stroma collagen rostkötegeinek lebomlását proteolytikus enzymek révén létrejövő collagenolysissel magyarázták. A stroma-rostok károsodásának mechanismusa mellett lényeges kérdés a sérülés mélybeterjedésének módja, ifi. gyorsasága. Cramer (1931), Thies (1938) és Jaensch (1958) véleménye szerint a stroma felszínes rétegeibe jutó mész lúgos vegyhatású kalcium-albuminát formájában napokig lassan tovább diffundál a mélyebb rétegekbe, újabb szövetkárosodásokat hozva létre. Ennek az álláspontnak ellentmondani látszanak Feller és Graupner (1967) kísérletei, melyekben a mészmaródást követő percekben a csarnokvíz lúgossá válását észlelték. Ezek az adatok joggal vetik fel azt a gondolatot, hogy a stroma mélyebb rétegeinek mész-beivódása hamar bekövetkezik, a szöveti károsodás jelei azonban klinikai és histologiai vizsgáló módszerekkel csak később válnak felismerhetővé. A stroma rostok mészsérülésének értelmezéséhez új lehetőséget kínálnak Romhányi (1966) kutatásai. Polarisatiós optikai módszerekkel végzett vizsgálatok alapján megállapította, hogy a stroma collagen-rostjaiban az alapállomány, ill. a mucopolysaccharida molekulák a collagen fehérje fibrillumok szerkezetével párhuzamosan orientált structurával rendelkeznek és e két komponens kölcsönösen egységes rendszert alkot. A kollagén és a mucoid ultrastructuralis egymásba szövődését fontos tényezőnek tartja trophikai és optikai functionalis szempontból egyaránt. A natív collagen savas és alkaliás duzzasztó szerekkel vagy lyotrop ágensekkel való kezelés után elveszti resistentiáját fehérjebontó enzymekkel szemben. A szerkezeti károsodásoknak nagy szerepe van a collagen enzymatikus érzékenységének kialakulásában (Gustavson 1956). Varga és Fehér (1971) tapasztalatai szerint a polarisatiós optikai módszerek lehetővé teszik a collagen fibrillaris és interfibrillaris állományának structurális, finom változásainak nyomonkövetését. A collagen fehérje fibrillumainak vizsgálatára a phenol reactio (Ebner 1894), a rostközötti állomány isolált, polari-95
