Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Laboratóriumi vizsgálati eredmények: We: 20 mm/h. Quantitativ vérkép: vvt: 4,460 000, fvs: 7400. Qualitativ vérkép: St: 1%, Se: 43%, Ly: 55%, Eo: 1%. Se-Na: 148,0; K: 4,0; Cl: 93,0 maequ/l, Ca: 11,2; P: 4,0 mg%. Alk. Phosph.: 3,68 KA E. Serum ereatinin: 1,7 mg%, összefehérje: 6,8 g%. Vizelet: neg. EKG: harántfekvés, normalis vezetési idők és repolarisatio. Fül-orr-gégészet: audiometriás vizsgálat mindkét oldalt ép hallást mutatott. Cogan és Norton szerint ez utóbbi vizsgálat jelentősége abban áll, hogy segítségével kizárható a vestibulo-auditiv rendszer laesiójával együtt járó nem-syphilises interstitialis keratitis. Ugyancsak differential-diagnosticai problémaként felvethető a keratitis parenchymatosa luetica lehetősége is, patiensünknél azonban a negatív Wassermann reactio, a lueses stigmák hiánya, valamint a szaru stationaer, gyulladás mentes állapota egyértelműen ez ellen szólt. A cornea borusságával járó kórképeknél legfontosabb feladat a glaucoma kizárása. A CHCD-s betegeknél a tensio rendszerint normális, azonban lehet kissé emelkedett is, mely jelenséget Keats és Cvintal a szaru megváltozott rigiditásával magyaráz. Az elkülönítést megkönnyíti a fájdalom, könnyezós és photophobia hiánya, valamint, hogy a cornea átmérője mindig normalis marad. Esetünkben a szemnyomás Schiötz-tonometerrel mérve normális, a tényleges nyomás 16 Hgmm volt. Tonographia: (71 = 0,16 /', = 0,9 C2 = 0,11 F2 — 0,44 A kivizsgálás után a gyerek jobb szemén perforáló keratoplasticát végeztünk, vércsoport azonos donorból. A korongot histologiailag és histochemiailag feldolgoztuk. Alkalmazott festések: histologiai: hematoxylin-eosin, azán, Mallory—Endes szerinti Wasserblauorcein, histochemiai: alciankék-PAS, toluidinkék pH 5,0-nél Romhányi szerint. A cornea vastagsága normális, oedemára utaló jel nem látható. Rétegei megtartottak, ereződés nincs. A hám lefutása egyenletes, általában kevéssé tér el a normálistól. Helyenként a polygonalis sejtek száma megkevesbedett, emiatt a hám ezeken a helyeken vékonyabbnak tűnik. A basalis sejtekben helyenként kifejezett glycogen felhalmozódás látható. A centrumban a Вошшя-membran kiterjedt területen hiányzik, helyenként töredezett, máshol elvékonyodott (2. ábra) A substantia propria a felső 1/3-ban normalis lefutású rostokat tartalmaz, melyek festődése is megtartott. A hátsó 2/3 lamellái szét nyomottak, töredezettek. A rostok szerkezete helyenként elmosott, nagy fibrinoid massát tartalmaznak, melyek helyenként confluálnak. Ezen területek azonnal vörösre, Endes szerint Mallory-val kékesvörösre festődnek (3. ábra). A rostok maradványaként rugalmas rost festőkkel (orcein) vékony fibrillumok láthatók bennük. A hátsó harmad rostjainak metachromasiája csökkent, a fibrinoid degeneratiónak megfelelő helyeken alig kimutatható. Alciankék- PAS festéssel vörösre színeződnek. A Descemeten és endothelen kóros eltérést nem észleltünk. (4. ábra). A szövettani kép a substantia propria corneae fibrinoid degeneratioját mutatja. A cornea oedema és ereződés hiánya, a fix sejtek számának normalis volta, valamint a kóros eltérés nélküli epithel és endothel inkább stacionaer állapotra, mint progressióra enged következtetni. Ez a kórkép véleményünk szerint egyezik Kenyon és mtsa és 3. kép. A substantia propria rostjai — jőleg a középső harmadban — fibrinoid degeneratiót mutatnak. Endes-féle trichrom festés, 800 X -os nagyítás 2. kép. Az eltávolított korong hámja csaknem ép. A Bowman-membran egyenetlen, helyenként elvékonyodott. Azan festés, 800X-os nagyítás 301
