Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám
tropia fokozódása az organelhimok felszaporodására utal, a sejt aktiválódását jelzi. A polarisatiós optikai vizsgálatok tehát a topooptikai reactiók segítségével módot adnak a keratocyták aktiválódásának, fibroblastikus tevékenységének vizsgálatára. Ez a megfigyelés felhasználható a szaruhártya regeneratio tanulmányozására (Varga és Fehér, 1970.). A cornea ún. fix sejtjei és a collagen rostok viszonya régóta vitatott kérdés. A keratocytákat Toynbee fedezte fel 1841-ben, de részletesen Virchow (1851., 1852.) írta le. A sejt-plasma számtalan nyúlványt képez a lemezek között ellapulva, mely felülnézetben csillag alakzatot mutat. A plasma-nyúlványok egymáshoz viszonyítva derékszögben nyúlnak ki a magkörüli plasmából. Az egyes nyúlványok oldalágaikat is derékszögben adják, így egy-egy sejt körül a saját nyúlványainak anastomosisa útján sajátos, derékszögű rácsozat jön létre. Már Hoyer (1866.) kimutatta, hogy az egyes keratocyták nyúlványaikkal érintkeznek, de csak contactus van közöttük, nem alkotnak syntitiumot. A sejtek elágazódása csakis egy síkban történik. A fénymikroszkópos megfigyelésekhez kapcsolva saját eredményeinket, szembetűnő' a szaruhártya sejtgazdagsága, továbbá az, hogy az elnyúlt sejtek nyúlványaikkal milyen nagy felszínen függenek össze a collagen rostokkal. Ügy véljük, ez a morphologiai sajátosság functionalis következménnyel is jár. A keratocyták és sejtközötti állományuk — a collagen rostok — nemcsak morphologiailag, hanem functionalisan is kapcsolatban vannak. Ebben a kapcsolatban az organellumokkal rendelkező keratocyták szerepe a döntő, mert ezek szabják meg működésük révén a stroma collagen rostjainak állapotát. Ez a megfigyelésünk újabb szempontot jelenthet a szaruhártya különböző elváltozásainak, mindenekelőtt regenerativ és degenerativ folyamatainak tanulmányozásában. összefoglalás A szerzők nyúl-, sertés- és marha-cornea keratocytáit vizsgálták polarisatiós optikai módszerrel a topooptikai reactiók segítségével. Megállapították, hogy a keratocyták anisotropiáját a sejt-organellumok lipoprotein membránjai adják. Polarisatiós optikai megfigyeléseiket elektronmikroszkópos vizsgálatokkal is igazolták. IRODALOM. Fehér, J. : Ophthalmologica 161, 402 — 412 (1970). — Fehér, J. Valu, L. : Albrecht v. Graefes Arch. kiin. exp. Ophthal. 179, 65— 73 (1969). — Hoyer, H.: Arch. Anat. Physiol, u. wiss. Med. 1866. — Jakus, M. : Smelser, G. K.: The Structure ot the Eye New York Academic Press 1961. — Radnót, M. : Cong. Ophth. XXI. Mexico City 1970. (Nyomtatás alatt). — Romhányi, Cs., Deák, С. : Acta Bichym et Biophys. Acad. Sei. Hung. 2, 115—129. (1967). — Romhányi, G., Deák, G.: Acta histochem. 33, 308 — 322 (1969). — Romhányi, G. : Acta histochem. 15, 201 — 233 (1963). — Teng, C. C. : Amer. J. Ophthal. 54, 969—1001 (1962). — Toynbee : cit. Grósz, E., Hoor, К. : A szemészet kézikönyve. Orvosi Könyvkiadó Társulat Budapest. 1909, 14. o. — Varga, M., Lovas, B. : Szemészet 105, 18 — 25 (1968). — Varga, M., Fehér, J. : Acta ophthal. (Kbh) 48, (1970). — Virchow, R. : Verh. physik.-med. Ges. Würzburg 2, (1852) — Virchow, R. : cit. Grósz, E., Hoor, K. : A szemészet kézikönyve Orvosi Könyvkiadó Társulat Budapest, 1909. 14. o. Я. Фехер и M. Варга: Поляризационно-оптические и электронно-микроскопические исследования субмикроскопической структуры кератоцитов Авторами исследовалась роговица кролика, свини и большого рогатого скота методом поляризационной оптики и с помощью топооптических реакций. Было установлено, что анизотропия кератитов вызывается липопротеидными мембранами клеточных органел. Результаты подтверждены электронно-микроскопическими исследованиями. 25
