Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
val (Mancini és mtsai) : 787,7 mg/100 ml IgG, 185 mg/100 ml IgA, 76,6 mg/ 100 ml IgM. (Laboratóriumunk normál átlagértékei: IgG: 1234 mg/100 ml, IgA: 200 mg/100 ml, IgM: 160 mg/100 ml. Mindhárom immunglobulin mennyisége csökkent. A környezeti antigénekre ható ellenanyagok vizsgálata során talált értékeket a normális controllértékekhez viszonyítottuk. (Metodika leírását 1. Backhausz és mtsai). Ennek alapján megállapítottuk, hogy all ellenanyag közül 9 ellenanyag titere csökkent (1. táblázat). 1. táblázat Bacterialis ellenanyagok agglutinin titerének átlagértékei A vizsgált ellenanyag Beteg agglutinin titerének átlagértékei Normál egyének agglutinin - titerének átlagértékei Salm. TyO.................................. 16++++ 16 + + + Salm. Ту 2 ............................... 16 + + + 16++++ Sh. FI. 1......................................... 16 + + + 32 + + + Sh. FI. 2......................................... 8 + + + + 32 + + Sh. FI. 3......................................... 16 + 32 + + + Sh. FI. 6......................................... 32 + 128 + + Sh. SO............................................ 32++++ 16++++ Ps. PyO......................................... 32+ + 16 + + + E. Coli 26 .................................... 8+ + 32 + + + E. Coli 55.................................... 8 + + 16++++ Staph, alphaantitoxin : 0,23 I. E. 0,81 I. E. Megbeszélés A szervezet ellenállóképessége, védekezőkészsége az iní'ectiós és toxikus behatásokkal szemben, humorális és celluláris functiókhoz kötött. A humoralis immunitás ellenanyagokkal függ össze. Az ellenanyaghatás a szérumfehérjék egy különleges családjára, az immunglobulinokra jellemző. Ismeretesek olyan állapotok, amelyekben az immunglobulinok részben vagy teljesen hiányoznak, illetve minőségileg insufficiensek. Ezeket az állapotokat agammaglobulinaemiának, hypo-, illetve dysgammaglobulinaemiának nevezik. A hypogammaglobulinaemia első eseteit 1945-ben Schick és mtsa közölte, de az első részletes ismertetés Bruton nevéhez fűződik. Klinikailag jellemző a vírusfertőzések elleni védekezőképesség hiánya vagy csökkenése, és a fokozott érzékenység a bacteriális infectiókkal szemben. A klinikai kép és a laboratóriumi vizsgálatok alapján betegünk hypogammaglobulinaemiásnak bizonyult. A beteg immunglobulinjainak mennyisége csökkent, az IgA kismértékben, az IgG fokozottabban, és az IgM nagymértékben. A beteg 11 környezeti antigénre ható ellenanyagának titere közül 9 ellenanyagtitere csökkent. Feltételezhetően betegünknél a hypogammaglobulinaemia a herpes zosteres fertőzés előtt is fennállt, lehetséges, hogy az immunglobulinok jelenlegi mennyisége már magasabb értéket mutat, mint az a fertőzést megelőzően volt. Egészségeseknél ugyanis a vírusfertőzés esetén az immunglobulinok szintje általában emelkedett. Egészséges egyén általában ki tudja védeni a vírusfertőzést gyakran követő bacteriális felüliértőződést, míg erre csökkent 275
