Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 3. szám
arteritissel) kapcsolatban a szemfenéken fordulhatnak elő igen változatos és nemegyszer vakságot okozó súlyos kórképek, amelyek olykor utánozhatják az uveitis posteriorral járó szemfenéki károsodásokat. 2. A gümőkóros aetiologia osztályom uveitises beteganyagában 23,8%-ban volt kimutatható. A megfelelő therapia eredményeként bekövetkezett gyógyulás igazolta a kórisme helyességét. Hogy még most is 23,8% gümőkóros uveitist találunk, annak az lehet a magyarázata, hogy nálunk — a rheumához hasonlóan — még mindig népbetegség a gümőkór. Bizonyos azonban, hogy a század első felében észlelt igen súlyos uveitis ma már ritkaságszámba megy, a tüdőgümőkór csökkenésével egybevágóan. A gümőkór az uvea minden részét megtámadhatja; ily módon iritis, iridocyclitis, chorioiditis, retinitis és papillitis (amire Gát L. hívta fel a figyelmet) egyaránt előfordulhat. A bacillaris eredetű kórforma ma már csak egészen kivételesen észlelhető. Leginkább a gócallergiás alapon létrejött klinikai képpel találkozunk. A gócot perihilarisan vagy paravertebralisan elhelyezkedő gümőkóros nyirokmirigy is képezheti. Különösen az idült uveitisek esetében egy régi gümős góc mellett nem szabad figyelmen kivül hagyni a többi gócleletet sem. Gasteiger figyelmeztetett arra, hogy egy gümős gócból kiváltott allergiás reactiós állapot tonsillából vagy foggócból származó további ingerekre activálódhat és a betegség fellángolásához vezethet. Mikor gondoljunk uveitis esetében gümőkóros eredetre? Ha az előzmény szerint a betegnek régebben lezajlott valamilyen tbc-s folyamata, pl. hilus-folyamat, vagy ha környezetében volt activ gümőkóros egyén. Ha a beteg fogyott az uveitist megelőzően; subfebrilis, étvágytalan — avagy, ha mindez valamilyen anergizáló betegség, pl. influenza, pertussis stb. után következett be. Ezeken kívül, ha a helyi és általános klinikai tünetek mellett laboratóriumi (a Szabó György által kidolgozott tuberculin-test positivitása, fokozott vörösvértest süllyedés, positiv rtg stb.) leletek is megerősítik a tbcgyanút, el kell kezdeni a megfelelő gyógykezelést. Antituberculotikus kezeléssel egyidejűén helyileg és per os végzett corticosteroid adagolás folyamán már 8—10 nap múlva mutatkozó javulás szintén az uveitis gümőkóros eredetét bizonyítja. 3. A sarcoidosis megtévesztően utánozhatja a gümőkóros uveitist, ezért paratuberculotikus folyamatnak is nevezhető. Jellemzők rá a szemen kívül a tüdőben, a bőrben és subcutan szövetben, a mirigyekben, a csontokban, a belső szervekben képződő többszörös, nem elsajtosodó tuberculoid csomók. A sarcoidosis világszerte előfordul, de egyes országokban, különösen Skandinávia némely részén feltűnően gyakori. Általában nincs faji praedispositio, kivéve az Egyesült Államokat, ahol a sarcoidosis a néger katonák között tízszer gyakoribb, mint a hadsereg többi tagjánál. Elsősorban a fiatal és középkorúak betegsége; mindkét nembeliek egyaránt érintettek. A szem kedvenc helye ennek a megbetegedésnek; a systemás sarcoidosisban szenvedők 55%-ának van valamilyen szemgyulladása. Legfontosabb formája az uveitis, tekintve, hogy az esetek kb. 30%-ának van elülső, ill. hátsó uveitise vagy retinalis folyamata. Az uvealis tractus folyamata rendszerint kétoldali, a klasszikus laesio a sugártestet éri. A gyulladás kiterjedhet az elülső csarnokzugra és társulhat cornealis laesióval. Az irisen előfordulhatnak kis csomók és lehetnek conglomerált tubereulumszerű massák a csarnokzugban vagy az iris felszínén. A betegség különböző fázisaiban „szalonnás” praecipitatumok jelennek meg a corneán. Gyakori a synechia képződés; másodlagosan cataracta és glaucoma követheti. Az üvegtest elülső felében erős homályok jelentkezhetnek. Némely esetben a Heerfordt-eynd rom a uveoparotitisének klaszszikus tünetei mutatkoznak. Chorioiditis szintén előfordul sarcoidosisban és lehet kétoldali; néhány 1/8—1/4 papilla átmérőjű focalis laesio jellemzi. Ezen gyulladásos területek a festékhámot destruálják és másodlagosan érintik a retinát. Néhány hónap alatt hegképződéssel gyógyulhat; a látóélesség gyakran megmenekül a súlyos károsodástól. A mellkas rtg mellett főként a szövettani vizsgálat segíti a diagnosis biztosítását. A nyaki, a scalenus vagy a mediastinalis nyirokcsomók biopsiájára támaszkodhatunk. Az Egyesült Államokban a conjunctivalis biopsia dívik; a paraffin metszetekben typikus nem-eisajtosodó granulomák láthatók. A megnagyobbodott parotis vagy könnymirigyek biopsiája szintén eredményes, ugyanígy a bőré, ha vannak bőr-laesiók. Ha a beteg anergiás a tuberculin bőrtestre, főként a magas dosisúra, ez szintén a sarcoidosis kórisméjét támogatja. Néhány országban a Kveim-testet kiterjedten használják diagnosis céljából. A korán elkezdett (helyi és per os) cortiocosteroid-therapia legalább az esetek 60%-ában megőrzi a látóélességet. 4. A toxoplasmosis igen jelentős betegség szemészeti és általános szempontból egyaránt. Manifestatiói megjelennek magzatban, gyermek- és felnőttben egyaránt. Uj és recidiváló laesiók fejlődhetnek ki az élet folyamán csaknem minden szövetben. A toxoplasma egyetlen speciese ismeretes: a Toxoplasma gondii, amelyet egy északafrikai rágcsálóból izoláltak. A fejlődési cyclust is sikerült tisztázni, de még bizonytalan, 222
