Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Kevés csíkolt vérzés csak az arteria temporalis superior végágai mellett volt. Úgy látszott, hogy a gyógyszerek provocativ hatást is kifejtettek és ezzel együtt az ellenanyag-szintet is emelték. Ekkor Prednisolon és Daraprim [2,4- diamino-(5-p-chlophenyl)-6-aethylpyrimidin] therápiára tértünk át. A kúra befejezésekor, 300 mg, illetőleg 750 mg összdosis után, a vérzések és exsudátumok felszívódtak. Az érjelenségek nem progrediáltak és a KFT negatívvá vált. Egy évi további megfigyelési idő alatt a maculában pigmenttel szegélyezett heg alakult ki. A beteg visusa 0,2—0,25-ra javult. A harmadik stádiumot egy év után figyeltük meg. A KFT 1 : 5 hígításban ismét positiv lett. A korábban nem vizsgált serum-lipoid szint ekkor a kóros határértéket nem haladta meg. Az arteria temporalis superior harmadrendű elágazódásától lefelé, szőlőfürtszerű aneurysma csoport vált láthatóvá, amit felhősen zavaros ideghártya övezett. Az aneurysmákat diascleralis cryomanipulatióval próbáltuk obliterálni. Az eredmény annyi volt, hogy a retina átmenetileg oedemásabbá vált (3. kép), majd ennek megszűnésével az aneurysmák jobban kirajzolódtak. Ezen a területen az azóta időnként megjelenő apró csikóit vérzéseket nagy adag C-vitamin és P-vitamin jól befolyásolja. 3. kép. Az a. temporalis superior behüvelyezett, a végágaknál aneurysma csoport retinalis és subretinalis oedemával. (KFT 1 : 5 pos. az első észlelés után egy évvel) Kétségtelen, hogy lefolyásában szokatlan kórképről van szó, amely a szemfenék különböző helyein okozott jellegzetes elváltozásokat. További jellegzetessége az, hogy az újabb funduslaesio megjelenésével az előző gyógyult. Coats-betegséggé számos kórkép átalakulhat. Ilyen jellegű transformáció többször került megfigyelésre (Reese, Wise, Houston). Újabban Hiller hatvankét esetet összefoglaló közleményében a Leber-féle miliaris aneurysmákkal járó retinitist a Coats-betegség megjelenési formájának tartja. Fentiek alapján úgy vélem, hogy a klasszikus Coats-féle betegség korai stádiumának megfelelő kórképet figyelhettük meg. Az aetiologia ebben az esetben a Toxoplasma KFT titerváltozása és a célzott therapia eredményessége révén vált bizonyíthatóvá. Rieger megfigyelése szerint ugyanis az a reakció a leggyakoribb, mikor a kezelés hatására a serum-titer emelkedik, majd ismét a kiindulási értékre csökken. Az utóbbi évtizedben többen vizsgálták a Coats-betegség és a toxoplasmosis közötti összefüggést. Kevés olyan közléssel találkozunk azonban, melyben a 143
