Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Az intermuscularis kötőszövet fő tömege hyalinosan elfajult collagen-szövet, a rácsrostok száma itt gyérebb, mint a Brücke-izom esetében láttuk, de itt is hasonlóan elfajultak. A radiaer-izomból származó collagen-rostok elfajulása és az izom elastikus inainak mennyiségi csökkenése miatt az izom és az alaplemez közötti összeköttetés jelentősen meglazult. A radiaer-izom inainak másik csoportja a Brücke-izom hátsó inaival együtt a chorioidea vascularis rétegében és a suprachorioideában rögzült. Megbeszélés A szaruliártya sérülése, gyulladása nyomán kisebb-nagyobb területen hegesedés következtében aplanatio jöhet létre. Ilyen esetekben kétségkívül localis okok alakítják ki a cornea deformálódását. Ritkán adódik alkalom a tiszta átlátszó, hegmentes lapos cornea megfigyelésére, vizsgálatára. Minden bizonynyal ez az oka a kérdés tisztázatlanságának. Első betegünk anamnesise, leletei arra engednek következtetni, hogy a szaruhártya aplanatiója több hónapon át zajló folyamat volt, mely a törőerő csökkenését eredményezte. Az aplanatio megindulásának, a folyamat előrehaladásának okára ez a kortörténet önmagában nem ad magyarázatot, azt azonban kiemeljük, hogy a szemnyomás extrem emelkedése és az aplanatio kialakulása időben egybeesett. A második betegünk secundaer glaucomában szenvedett, a magas tensio több hónapon át befolyásolhatatlan volt. Itt a szövettani vizsgálat segítségünkre volt az oki tényezők kutatásában. Mint korábban leírtuk feltűnő volt a sugárizom athrophiája, differentiáltságának messzemenő elmosódása. Feltételezésünk szerint a sugárizom fent leírt athrophiája — amikor a musc. cil. Mülleri teljes hiánya a dominans tényező —- lenne az egyik oka a cornea ellapulásának. Elgondolásunk kifejtéséhez a sugárizom működésének néhány, már jól ismert részletére is hivatkoznunk kell. Az elmúlt másfél évtized kutatásai tisztázták, hogy a sugárizom, a trabecularis rendszer, a suprachorioidea és a chorioidea elülső része functionalis egységet képvisel. A sugárizom a trabeculumban tapadó inai útján a csarnokvíz elfolyás és így a szemnyomás szabályozásának fontos tényezője (Allen, Burian és Braley 1955, Rohen 1956, Rohen és Unger 1958, Qarron és Feeney 1959, Holmberg 1960, Valu 1962, 1965, 1969, Rohen Lütjen és Bárány 1967). A sugárizom hátsó tapadásának functionalis jelentősége és a radiaer izomszakasz működésének pontosabb eredménye is ismert (Fortin 1929, Kokott 1938, Fehér és mtsai 1969). A sugárizom elől a trabeculumban, a sclera-sarkantyun, hátul a suprachorioideában, chorioideában, valamint a Bruch-membranban rögzül, összehúzódásakor a körkörös izomgyűrű szűkül, az izom belső részletei előre és befelé tolódnak. Az izom contractiójakor a rögzítési pontokra húzó hatást gyakorol. A hátsó rögzülési pontokra kifejtett húzás hatásait Fehér (1970) vizsgálta. Számunkra az elülső tapadási ponton érvényesülő húzóerő következményeinek elemzése a fontos. A rostok egy része a sclera-sarkantyún tapad. A rostok egy másik csoportja a sclera-sarkantyún áthaladva éri el a trabeculumot. A rostok harmadik csoportja a sclera-sarkantyút áthidvala nyomul be a trabeculumba. Unger (1959) leírja a sugárizom inak negyedik csoportját, amelyek a corneo-sclerlais trabeculumon keresztül húzódva a cornea stromájában végződnek. A rostok ezek szerint jelentős húzóerőt fejtenek ki a sclera-sarkantyún át a sclera elülső szektorára, a corneo-scleralis határra. Ez a húzóerő körben érvényesül a sclera elülső peremére, befelé és kissé hátrafelé irányul. A húzóerők eredőjének végső irányát éppen a circularis izomszakasz adja meg. A circularis izom contractiójának erő-vektora egybeesik a radiaer és meridionalis izmok contractiójakor kapott erő-vektorok eredőjével. Ezért a circularis izom összehúzódásának lényeges szerepe van a sclerára gyakorolt húzóerő fokozásában. Ez a húzóerő a limbusban áttevődik a corneára. A cornea-sclera csatlakozás szerkezete 134
