Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)

1972 / 1. szám

Az ismertetett adatok annak feltételezésével állnak összhangban, hogy a diabetes e formájánál (vagy stádiumában) a lipoidok depot-formái nagyobb mértékben kerülnek a keringő vérbe, és természetüknek megfelelően több is rakódik le belőlük a struktúrákban, a vörösvértestekben és minden bizonnyal az ér-endothelben is. 4. Az enyhe retinopathiával járó diabetes (IV. csoport) lipoid-statusa a reti­nopathia nélküliétől lényegesen különbözött. Lényegesen több koleszterin és koleszterinészter került a keringő vér plazmájába, de a vörösvértestek kolesz­terinészter tartalma már nem kórosan emelkedett. 15 •vörösvértestkoleszterin < _______________________ 100 A vörösvértestek normális szialomukoid-tartalma sem kedvezett a kolesz­terinészterek megkötésének. A keringő vérplazma szialomukoid tartalma vi­szont e csoportban feltűnően magas. — A vörösvértestek foszfor lipoid tar­talma nem nagy e csoportban sem. E csoport lipoid-statusa annak feltételezésével áll összhangban, hogy a ha­tárfelszíneken történő lipoid-lerakódás helyett a lipoid-leadás került előtérbe a struktúrákból a vérplazma felé (lipolizis). (A határolófelszínek átépülése: lipolizis és több gangliozida [17] az e kórképre jellemző permeabilitás-fokozódást is magyarázza.) 5. A súlyos, diabeteses retinitis proliferans esetekből képezett V. csoportban még közelebb állott a normálishoz a lipoid-status: a szérum-koleszterin, kolesz­terinészter- és triglicerid-tartalma normális volt, és a vörösvértestek kolesz­terin- és koleszterinészter-értéke is normális. — A szérum- és vörösvértest­­sziálsav is normális értéket mutatott, csak a vörösvértestek foszforlipoid-tar­­talma magasabb. Mégis e csoport szemfenéki képe volt a legsúlyosabb, és a bete­gek legnagyobb része gyakorlatilag vak. E súlyos állapot alapvetően nem a lipoid-rendellenességekkel kapcsolatos folyamat eredmé­nye. A lipoid-rendellenességeket e kórképben vagy stá­diumban valamely kompenzáló mechanizmus normali­­zálta ugyan, de létrehozta a retinitis proliferans súlyos képét. 6. E súlyos retinopathiában (Ballantyne sz. III—IV. stádium) szenvedő cukorbetegeket hypophysistáji rönt­gen-besugárzással kezelve a szemfenéki kép és a látás kisebb-nagyobb mértékben, de mindegyik esetben javult: a retinopathia elvesztette laza, érdús, exsudativ jelle­gét. Az így megváltoztatott csoportot nevezzük a VI. csoportnak. A retinopathia javulásával a lipoidstatus kifejezetten rosszabb lett: a szérum-koleszterin értékek átlaga nem változott lényegesen, de több, és 3 esetben 10 — 17 maequ/1 triglicerid került a zsírraktárakból a ke-4. ábra. A 34. és 35. sz. (I. táblázat) retinitis proliferans diabe­­ticaban szenvedő beteg szérum-extraktumának koleszterinészter - frakciói besugárzás előtt (a, b) és hypophysistáji röntgen-be­sugárzás után (c, d). Az a és b kromatogramokon a linolsavval és linolensavval észteresített, felülről harmadik frakció van túl­súlyban, a c és d kromatogramokon a felső két kevésbé telítetlen frakció a harmadikkal majdnem egyenlően intenzív. Szolvens : petroléter-n-hexán-n-heptán-etiléter (38 : 30 : 30 : 1,5). Előhívás : SbCl3 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom