Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám
Az ismertetett adatok annak feltételezésével állnak összhangban, hogy a diabetes e formájánál (vagy stádiumában) a lipoidok depot-formái nagyobb mértékben kerülnek a keringő vérbe, és természetüknek megfelelően több is rakódik le belőlük a struktúrákban, a vörösvértestekben és minden bizonnyal az ér-endothelben is. 4. Az enyhe retinopathiával járó diabetes (IV. csoport) lipoid-statusa a retinopathia nélküliétől lényegesen különbözött. Lényegesen több koleszterin és koleszterinészter került a keringő vér plazmájába, de a vörösvértestek koleszterinészter tartalma már nem kórosan emelkedett. 15 •vörösvértestkoleszterin < _______________________ 100 A vörösvértestek normális szialomukoid-tartalma sem kedvezett a koleszterinészterek megkötésének. A keringő vérplazma szialomukoid tartalma viszont e csoportban feltűnően magas. — A vörösvértestek foszfor lipoid tartalma nem nagy e csoportban sem. E csoport lipoid-statusa annak feltételezésével áll összhangban, hogy a határfelszíneken történő lipoid-lerakódás helyett a lipoid-leadás került előtérbe a struktúrákból a vérplazma felé (lipolizis). (A határolófelszínek átépülése: lipolizis és több gangliozida [17] az e kórképre jellemző permeabilitás-fokozódást is magyarázza.) 5. A súlyos, diabeteses retinitis proliferans esetekből képezett V. csoportban még közelebb állott a normálishoz a lipoid-status: a szérum-koleszterin, koleszterinészter- és triglicerid-tartalma normális volt, és a vörösvértestek koleszterin- és koleszterinészter-értéke is normális. — A szérum- és vörösvértestsziálsav is normális értéket mutatott, csak a vörösvértestek foszforlipoid-tartalma magasabb. Mégis e csoport szemfenéki képe volt a legsúlyosabb, és a betegek legnagyobb része gyakorlatilag vak. E súlyos állapot alapvetően nem a lipoid-rendellenességekkel kapcsolatos folyamat eredménye. A lipoid-rendellenességeket e kórképben vagy stádiumban valamely kompenzáló mechanizmus normalizálta ugyan, de létrehozta a retinitis proliferans súlyos képét. 6. E súlyos retinopathiában (Ballantyne sz. III—IV. stádium) szenvedő cukorbetegeket hypophysistáji röntgen-besugárzással kezelve a szemfenéki kép és a látás kisebb-nagyobb mértékben, de mindegyik esetben javult: a retinopathia elvesztette laza, érdús, exsudativ jellegét. Az így megváltoztatott csoportot nevezzük a VI. csoportnak. A retinopathia javulásával a lipoidstatus kifejezetten rosszabb lett: a szérum-koleszterin értékek átlaga nem változott lényegesen, de több, és 3 esetben 10 — 17 maequ/1 triglicerid került a zsírraktárakból a ke-4. ábra. A 34. és 35. sz. (I. táblázat) retinitis proliferans diabeticaban szenvedő beteg szérum-extraktumának koleszterinészter - frakciói besugárzás előtt (a, b) és hypophysistáji röntgen-besugárzás után (c, d). Az a és b kromatogramokon a linolsavval és linolensavval észteresített, felülről harmadik frakció van túlsúlyban, a c és d kromatogramokon a felső két kevésbé telítetlen frakció a harmadikkal majdnem egyenlően intenzív. Szolvens : petroléter-n-hexán-n-heptán-etiléter (38 : 30 : 30 : 1,5). Előhívás : SbCl3 10