Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Friedell és mtsai, Becker, Hirsch, Fulgosi, Saito, Lohse); conjunctivitis vernalis (Ruedemann, Friedeil, Becker, Lohse); keratitisek (Friedell, Ruedemann, Hirsch, Lohse); és szaruhártya-fekélyek (Lederman, Korecz) elektron-sugár kezelésével. Szaruhártya átültetéssel kapcsolatban, részben a recipiens erezettségének csökkentésére, másrészt a transplantatum ereződésének gátlására először Ruedemann ajánlotta, majd Friedell és mtsai, Pálon, Thomas, hedermann, Castroviejo, Hirsch használták. A /I-részecske ionizáló hatása folytán, illetve ha nagy energiájú, mechanikusan is károsítja a cytoplasmát és sejtmagot. Különösen az osztódó sejtekre hatásos, nyugalomban levő sejtek viszonylag resistensek (Hirsch.). Felületes ereződés megszüntetésére a mélyebb részek károsításának veszélye nélkül használható. Mélyebb ereződés esetében azonban a lencsét nem veszélyeztető dosisok csak mérsékelt eredményt adnak. (L^ohse). A régebbi közleményekben nem számolnak be a /S-sugár-kezelést támogató immunsuppressiv kezelésről, csak újabban említik az egyidejű cortison-kezelést. (Castroviejo 1966.) Feltételezésünk szerint immunsuppressiv kezelés mellett csökken, illetve időben kissé megnyúlik az ereződést provokáló folyamatok hatása. Vizsgálataink célja az volt, hogy ilyen körülmények között megállapítsuk a hatásos dosis nagyságát és célszerű fractionálásának módját. Módszer és eredmények A bet a-besugárzásokat az amershami izotópcentrumban készült eszközzel végeztük. Activ felszíne 10 mm átmérőjű gömbszelet, amely 10 mCi Sr90—Y90 praeparatumot tartalmaz. Másodpercenként 6 R felületi sugárzást ad le. A primaer sugárzás energiája 2,23 MeV. A felezési idő 25 év. Besugárzásokat olyan betegeknek adtunk, akiknek a transplantatuma perforáló vagy lamellaris kerat opastica után ereződni kezdett, vagy a recipiensben a transplantatum alatt a meglevő erek erősen kitágultak. Nem kezdtünk besugárzást, ha a recipiensból a transplantatum felé növekvő erek a sebszélnél megálltak, illetve ha a transplantatum szélénél körbefutva nem törtek be állományába. Az átültetések technikája s az utókezelés mindig azonos volt. A transplantatum átmérője 7 mm vagy 8 mm, amit biosuturával rögzítettünk. A betegek Leupurin tablettát (6-mercaptopurin) kaptak az első naptól 2 mg/testsúly kg, majd 1 mg/testsúly kg adagban. Az ötödik naptól localisan antibioticumot naponta ötször (Primycin) és eorticosteroidot (Adreson vagy Depersolon csepp, Hydrocortison kenőcs) háromszor. Egy hét után Prednisolon kúrát kezdtünk napi 0,8 mg/testsúly kg adagtól csökkentve 0,2 mg/testsúly kg fenntartó adagig, amit rendszerint a műtét utáni nyolcadik hét végéig folytattunk. A betegek egy csoportjánál localis ALS-t is alkalmaztunk. A besugárzást az új erek megjelenésekor, leghamarabb egy héttel a műtét után kezdtük. Pantocain helyi érzéstelenítés után a szemróst Hess-féle terpesztővel tártuk fel. A szem mozdulatlanságát, mint tonometriánál, a másik szem fixáltatásával, szükség esetén csipesszel, a conjunctiva rögzítésével biztosítottuk. Négy csoportban a következő felületi dosisokat adtuk. 1. 2000 R napi 400—500 R fractiókban, az ereződés megjelenésétől egymást követő napokon. 2. 4000 R napi 666 R fractiókban, egymást követő napokon. 3. 2 X 2000 R 500 R fractiókban, 8 hét szünettel a két besugárzási cyclus között. 4.4000 R hetenként 1000 R fractiókban, folyamatosan. A besugárzások hatását rendszeres réslámpás vizsgálattal követtük. Értékelésünkben sikeresnek minősítettük azokat az eseteket, ahol az ereződés a besugárzás után megállt, vagy visszafejlődött s három hónapon belül nem kezdődött újra, és sikertelennek, ha az ereződés a besugárzás után fokozódott. Eredményeinket táblázatokban foglaltuk össze, feltüntetve az ereződés jellegét is. (Sectorszerű vagy körkörös, felületes vagy mély.) (1—4. táblázat). Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a kezdődő ereződést már az egy sorozatban adott 2000 R besugárzás is átmenetileg megállítja, A kezelés befejezése után 4—5 nappal a legkisebb érágakon rendszerint caliber-ingadozás látható, sőt az éroszlop néhol szakadozott is lehet, különösen a felületes erekben. Az esetek kb. 2/3 részében azonban az ereződés, különösen a mélyebben fekvő részeken, látszólag zavartalanul tovább halad a transplantatum centruma felé, vagy legkésőbb 8 hét múlva ismét fokozódik. 126
