Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
évig) (4. ábra). Az összeköttetés erőssége tovább csökken, bár az erisiphak még 1 —1,5 em-re maga után vonja a leneséhez tapadt üvegtestet (5. ábra). A 60 évnél idősebb cadaverek bulbusán már közvetlenül a lencse megfogása, és mérsékelt luxálása után azonnal megszakadt a hyaloideocapsularis összeköttetés (6. ábra). 6. ábra. Az összeköttetés a lencse megfogása után azonnal megszakad Vizsgálataink eredményét értékelve megállapíthatjuk a következőket: 1. A kor előrehaladtával a ligamentum hyaloideocapsulare tartásának erőssége csökken, és ez mint szalag forma megszűnik. 2. A hyaloideocapsularis összeköttetés végleges szövettani szerkezete 40 év körül alakul ki. Wieger és Berger 1889-ben írták le a ligamentum hyaloideocapsularét mint kötőszöveti fibrillumok hálózatából álló összeköttetést a corpus vitreum elülső felszíne és a lencse között. Ezt az összeköttetést idős korban igen gyengének találták és a lencse rögzítésében elhanyagolhatónak minősítették a zonulák tartó szerepéhez képest. A Wieger-szalag szoros összeköttetésben van a m. hvaloideával és állapota függ a m. hyaloidea állapotától. A m. hyaloidea újabb vizsgálatok szerint — mint azt a bevezetőben említettük — nem kifejezetten membrán szerkezetű, hanem magasabb hyaluronsav tartalmánál fogva egy consistensebb területe az üvegtestnek. Egy molekuláris orientáltságot kell feltételeznünk, amelyért elsősorban a hyaluronsav felelős. Ilyenképpen tehát egy ,,kémiai barrier” lenne a lencse és a csarnokrendszer felé. Ismeretes tény, hogy a kor előrehaladtával minden MPS tartalmú szervben csökken a MPS-k menynyisége, illetve a savanyú MPS-k depolymerizálódása következik be. Ezzel magyarázható eseteinkben is a hyaloideocapsularis összeköttetés erősségének csökkenése. A m. hyaloidea területében bekövetkező hyaluronsav csökkenés, vagy lebomlás gyengíti az összeköttetést a lencse és az üvegtest között. A hyaloideocapsularis összeköttetés végleges kialakulásának időpontjáért 119
