Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Conclusiók Kísérleti megfigyeléseink szerint, a stromába jutó mész elsősorban a collagen rostok MPS állományát károsította. A legenyhébb elváltozás a külső rétegek reversibilis oedemája volt, a stroma rostok kimutatható, szövettani elváltozása nélkül. Ezt feltehetően, a felszínes rostok MPS állományának hydratatiós állapotának megváltozása eredményezte. Ebben az esetben a szaruhártyába diffundált kevés lúgot a szöveti puffer-rendszerek bizonyára közömbösíteni tudták (Sallai és mtsai 1969, 1970). A stromába jutó, nagyobb mennyiségű mész azonban a szöveti pufferkapacitást felülmúlva, az MPS állomány kimutatható desorientatióját, ill. depolymerisatióját okozta. A fehérje fibrillumok szerkezetének felbomlása minden esetben csak napokkal a sérülés után jelentkezett. Ez a megfigyelés kétségessé teszi a mész direct hatásának szerepét ebben a folyamatban. Figyelembe véve Brown, Slansky és Romhányi előzőekben említett adatait, jogosnak látszik feltételezni, hogy a stroma rostjainak károsodása két fázisban zajlik le: a) A stromába diffundáló, a szöveti pufferkapacitást meghaladó mennyiségű mész hatására a collagen rostok MPS állományának structurális desorientatiója, ill. depolymerisatiója következik be. b) Az MPS állományától megfosztott fehérje fibrillumok elveszítvén enzymresistentiájukat, a sérült epithel és cornea-sejtekből, valamint a leukocytákból származó proteolytikus enzymek hatására a későbbiekben lebomlanak. A maróanyag okozta elváltozások mélyreterjedésének mértéke és gyorsasága párhuzamosan fokozódott a mész-suspensio expositiós idejének növelésével. A polarisatiós optikai vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a stroma mélyebb rétegeinek sérülése az enyhe és súlyos mészmaródások esetében az első napon, igen súlyos maródások alkalmával pedig az első órákban bekövetkezett. Mélyebb rétegek károsodása az első nap végére kialakult határok között maradt. A szaruhártya peripheriás részei és a corneoscleralis átmenet, a szaruhártya és kötőhártya egész felszínét érő, egyenletes mészbehatás ellenére kisebb mértékben sérültek, mint a centrális területek. Ezt részben a limbus külső rétegét alkotó kötőhártya védő szerepe, részben a peripheriás szaruhártya részletek morphologiai szerkezete és előnyösebb anyagcsere viszonyai magyarázhatják. Összefoglalás A szerzők histológiai és polarisatiós optikai módszerekkel vizsgálták a szaruhártya stroma kollagén rostjainak sérülését, különböző súlyosságú, experimentális mészmaródások eseteiben. Megfigyeléseik szerint a stromába jutó mész elsősorban a collagen rostok savanyú mucopolysaccharida állományát károsítja. A fehérje fibrillumok felbomlása minden esetben csak napokkal a sérülés után jelentkezik. Kísérleti eredményeik, valamint az irodalmi adatok alapján valószínűnek tartják, hogy a stroma rostok destructiója két fázisban zajlik le: 1. a szaruhártyába diffundáló mész hatására a collagen-rostok mucopolysaccharida állományának structuralis desorientatio ja, illetve depolymerisatiója következik be; 2. a mucopolysaccharidáktól megfosztott fehérje fibrillumok elveszítve enzym-resistentiájukat, lebomlanak. A polarisatiós optikai vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a mucopolysaccharidák említett elváltozása a stroma mélyebb rétegeiben, enyhe és súlyos maródások alkalmával már az első napon, az igen súlyos mészmaródások eseteiben pedig az első órákban bekövetkezett. A károsodások mélyreterjedésének mértéke és gyorsasága párhuzamosan fokozódott a mész-suspensio expositiós idejének növelésével. A mélyebb stroma-rétegek sérülése az első nap végére kialakult határok között maradt. 101
