Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
Szemészet 108. 83—88. 1971. Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinikájának (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A retina Miiller-sejtjeinek polarisatiós optikai vizsgálata FEHÉRJíNOS A retina glia elemeinek döntő többségét a Müller sejtek alkotják. Vertikálisan elnyúlt, oszlopszerű sejtek, amelyek mindhárom neuronnal kapcsolatosak. A photoreceptor beltagjának proximalis harmadától-negyedétől a membrana limitans internáig terjednek. Az idegrost rétegben árkádszerű szerkezetet alakítanak ki az idegrost kötegek számára (Wood 1935, Pedler 1962). A sejt magja a belső magvas rétegben helyezkedik el. A cytoplasma számtalan nyúlványt bocsát oldal irányba a rostos és magvas rétegekben, amelyek érintkeznek a szomszédos sejtek hasonló nyúlványaival. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok (Sjöstrand 1958, Wald és de Robertis 1961, Missotten 1964, Radnót és Lovas 1968) kimutatták, hogy a Müller sejtek a photoreceptor beltagját mikrobolyhokkal veszik körül, és úgy vélik, a Müller-sejt szerepet játszik az első neuron táplálásában. A cytoplasma magkörüli részében sima és granulált felszínű endoplasmás reticulumot, mitochondriumokat és Golgi anyagot találtak. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a membrana limitans interna a Müller-sejtektől elkülönülő képződmény, basal membránként helyezkedik el az üvegtesti határhártya és a Müller-sejtek belső felszíne között. Anyag és módszer Nyúl és sertés retinákat, valamint malignus tumor miatt eltávolított emberi szemek ép retináit dolgoztuk fel. A fixálást 10%-os neutrális formaimban végeztük 24 óráig. Gelatin beágyazás után 10 mikron vastagságú fagyasztott metszeteket készítettünk. Polarisatiós mikroszkópos vizsgálatainkhoz a következő módszereket alkalmaztuk: vizes, gumiarabikumos és glicerines lefedést, valamint a következő topooptikai reactiókat: phenol reactio (Ebner 1894). toluidinkék reactio (Romhányi 1963), káliumferricyanidos és kaliumjodid-káliumferricyanid praecipitatioval, rivanol reactio (Romhányi 1963) kaliumferricyanid praecipitatióval. A lipoid extractiót chlorophorm-methanoi 1:3 keverékében végeztük 24 óráig. Vizsgálatainkat Zeiss Polmi XK polarisatiós mikroszkópon végeztük. M egfigyelések Gummiarabikumos lefedés után az idegrost rétegben igen gazdag fibrillaris jellegű anisotrop structurák mutathatók ki. Helyenként vastagabb kötegeket alkotnak. A fibrillumok a retina külső rétegei felé fokozatosan eltűnnek. A retina belső felszínén a fibrillumok horizontális síkba fordulva árkádszerű képződményeket hoznak létre (1. ábra). A fibrillumok kettőstörése a hosszirányra vonatkoztatva negativ előjelű, tehát az anisotropiát a fibrillumokra merőlegesen orientált structurák adják. Lipoid extractio után gummiarabikumos lefedésnél az anisotropia jelentős mérvű csökkenése szembetűnő. Az anisotrop structurák elrendeződése hasonló a lipoid oldószeres kezelés nélküli anyagban észleltekhez, tehát vertikálisan és horizontalisan-árkádszerűen elrendeződött fibrillumok láthatók. A vertikális fibrillumok vaskosabb kötegeket alkotnak. Különösen szembetűnő az aniso-83
