Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-03-01 / 1. szám

A szemizomegyensúlyt statikusan a kancsalsági szög, dinamikusan pedig éppen a ki­sebb — nagyobb incomutantia jellemzi. Minden izomműtét megváltoztatja a dinamikus szemizomegyensúlyt. Ezért helytelen a reeiprok inverváció elvére hivatkozva azt ál­lítani, hogy pl. konvergens kancsalság esetén közömbös, hogy a belső izom gyengítésé­vel, vagy a külső erősítésével oldjuk meg. Távolra fokozódó esotropia (divergentia insuff.) esetén pl. csak a külső egyenesek erősítése indokolt. Ha e helyett belső gyengí­tést végzünk, megmarad a divergentia elégtlenség, és hozzá még conv. insuff, is társul. Hasonló meggondolás indokolt más kancsalsági formák esetében is. Az izomműtétek célja tehát nemcsak a statikus, hanem egyúttal a dinamikus egyen­súlyi zavar (incomitantia) lehető megszüntetése is. Hozzászólások: Túri Károly: Valószínű, hogy az incomitantia jellege egy bizonyos kancsalnál adott, született tulajdonság. Kérdés: hogy a műtét megválasztásakor célszerű-e törekedni az incomitantia jellegének megváltoztatására, vajon évek múlva a műtét eredményeként nem alakul-e ki túleredmény? Sternberg Alice: Hangsúlyozza a közeire növekedő kancsalság + 3,0 D. előtét lencsé­vel való vizsgálatának szükségességét. Ha közeire növekvő szög előtét üveggel a távoli értékére .csökken, úgy a belső egyenes gyengítését kerülendőnek tartja. Remenár László: A kísérő kancsal betegek egyrészénél elektromyographiás vizsgálat­tal a horizont al motorokban a fiziológiás reeiprok innervatiótól eltérő paradox inner­­vatio mutatható ki. Ez az optomotoros centrumok congenitalis kóros működésének sze­repére hívja fel a figyelmet a kancsalság kialakulásában. Kettesy Aladár: Ügy láttuk az incomitantia megegyezik az irreversibilitás fogalmával, melyről már régebben írt és beszélt. Minden accomitáns kancsalság először comitans ké­sőbb szükségszerűen incomitanssá (irreversibilissé) válik. Különben olyan emmetro­­piás egyént, akiknek hibás AC/A hányadosa lett volna, tehát távira parallel, közeire kancsalít, még nem látott. Zárszó: Conv. excessus esetén valóban indokolt az accomodativ komponens mérlegelése, bár szerintünk a műtétet ilyenkor is úgy helyes tervezni, hogy utána a gyermek ne szorul­jon bifokális üveg viselésére. A myographia bizonyos incomitantiák okára fényt derít­het, de hiányossága, hogy nem az izom effektusát, hanem annak csak egyik kompo­nensét mutatja. Az incomitantia valóban a kancsalság későbbi rögzülési tünetének is felfogható, bár a reversibilitásnak nemcsak motorikus, hanem sze zoros vonatkozásai is vannak. 4. Walawska Kálmán, Gardó Sándor, Kincses Éva, Papp Zoltán: Adatok a dysos­tosis mandibulo-facialis aetilogiájához. Szerzők klinikai és cytogenetikai vizsgálatok tükrében ismertetik a dysostosis man­dibulo-facialis egy atypusos esetét. A klaszzikus tünetek mellett primaer hyperplasti­­kus üvegtestet is találtak. Esetük aetiologiájában nagy valószínűséggel kizárják a gene­tikus faktor lehetőségét. A kórképet embryopathiának tartják, amelynek létrejöttéér feltételezésük szerint az intrauterin élet 9—10 héten protektiv therapiaként alkalmazott oestrogen-progresteron készítmény tehető felelőssé. A fejlődési rendellenességek meg­előzésében hangsúlyozzák a praenatalis nővédelem fontosságát, és felhívják a figyelmet arra, hogy organogenesis idején alkalmazott masszív gyógyszeres therapia a fejlődő magzat számára komoly veszélyeket rejthet magában. 1. Váry István: Brevicollis eong. kétoldali abducens bénulással szövődött esete. A velőcsatorna hibás fejlődésén alapuló Klippel—Feil syndromához kapcsolódó szemizombénulást mutat be. A négy nem működő horizontális izomról akciós áramot sikerült elvezetni elektromyographya segítségével, ez supernuclearis eredet mellett tanúsít. 2. Váry István: Galactosaemia szemtünetei. Galactosaemiás testvérpár szemtünetei alapján feltételezi, hogy az olajcsepp jelenség korai megjelenése és gyors eltűnése miatt kerül ritkábban észlelésre; későn, vagy egyál­talában nem kezelt betegeknél zonuláris típusú hályog keletkezhet. Hozzászólások: Pál Magda: Zonuláris típusú hályog miatt operált gyereknél enyhe galactosaemiát sikerült kimutatni; szülő és nagyszülő diabetikus volt. 3. Váry István, Bencsik Rózsa: Veleszületett diffúz szarúhomály. Közlése folyamat­ban. Pék László, Pintér Ágnes, Farkas Éva: A Vogt—Koyanagi—Harada syndromáról. Kézirat nem érkezett. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom