Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
Fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórliáz-Rendelőintézet (igazgató-főorvos: Forgács József kandidátus) Szemészeti Osztályának (osztályvezető-főorvos: Pajor Rezső kandidátus) közleménye Az üvegtest probléma jelenlegi állása* Az üvegtest transplantatio problematikája PAJOR REZSŐ, KORECZ KÁROLY, SZIRMÁK ÉVA Az üvegtest problematikája szemészeti vonatkozásban, de általános biológiai szempontból is intenzíven foglalkoztatja a szakembereket. Az üvegtest a kötőszövet különleges fajtája, intercellularis anyaga. Mint minden szövet, úgy az élet folyamán ez is állandó változásban van, és mind a környezet, mind a szervezet belső milieu-je hatással van rá. A kutatás fő irányai: 1. Morfológiai, functionalis-anatomiai és élettani szempontból kutatott probléma a retina és az üvegtest kapcsolata. A vér-liquorgát, a vér-csarnokvíz gát analógiájára a vér-üvegtest barrier létezése valamilyen selectiv határhártya formájában az utolsó évek legfrequentáltabb kísérleti témája. 2. A liquor, az ízületi synovialis folyadék, továbbá az intervertebralis porcogó, a nucleus pulposus szöveti, biológiai és biokémiai kapcsolata, elvi hasonlósága, a degenerativ elváltozás párhuzama az utóbbi években szintén az érdeklődés előterébe került. 3. Balázs az 1967. évi heidelbergi kongresszuson felvetette az üvegtest „lökés csillapító” hatásáról szóló elméletét. Általánosan ismert, hogy az üvegtest felszínén ún. corticalis „gél” réteg van, mely részben szöveti, részben kémiai structura következménye. Több mint 100 éve ismert. Hannover 1845-ben írta le. Ezzel a corticalis réteggel a klinikumban pl. hályogműtét alatt vagy után réslámpa vizsgálat során találkozunk. Különösen degenerált üvegtest esetében már sebkészítés közben, v. iridectomia után közvetlenül fordulhat elő üvegtest veszteség, mert a corpus vitreum említett corticális rétege a corpus ciliare táján igen sérülékeny. Újszülött bárányokon a vitreolentalis határhártyát az Íja és 1/b ábrán demonstráljuk. A corticalis réteg az üvegtest collagen fractiójából áll, melynek egy része az ún. „residualis protein”. Ez egyébként az üvegtest szilárd váza is, mely hálózatos, fibrilláris structurát képez. Ebből a residualis proteinből szeparálta Matoltsy a „vitrosin”-t. A fibrillumok 100 Á szélesek és durván striáltak átlag 640 Á periodicitással. Kémiailag a residualis protein collagen természete megerősítést nyert. Magas aglycin és hvdroxinprolin tartalma is. A corticalis rétegben a hvaluronsav concentracio a legmagasabb, különösen a retina közelében. Csökken a bulbus centruma felé. Kevés a lencse üvegtest közötti határhártyában. Gärtner az üvegtest és retina közötti összeköttetést fiatal korban olyan szorosnak tartja, hogy E. M. vizsgálattal sem tudott különbséget tenni az egyes határhártyák között. Véleménye szerint az elkülönülés csak a kor előrehaladásával következik be. Saját vizsgálataim szerint 8 hónapos emberi koraszülöttben a retina és az üvegtest között egy-egy membrán szerkezet mutatható ki. Ez ellentétben állna Gärtner felfogásával (2ja ábra). Az üvegtest kérgi részében sejtes elemek az ún. hyalocyták (2jb ábra) és fibrociták vannak. Előbbiek az üvegtest felszínén mindenütt megtalálhatók, és Szemészet 108. 68—72. 1971. * Az 1969. évi Blaskovics emlékülésen elhangzott előadás. 68
