Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
A cornea hámsejtek életkorát kb. 7—10 napra becsülik (Rohen 1964). A basalis sejtsorban keletkező sejtek fokozatosan a felszín felé tolódnak, míg a felszínt elérve elpusztulnak és lelökődnek. így az egyes rétegek sejtjei különböző életkorúak, anisotrop sajátságaik a korral változó szerkezetükre is felvilágosítást adnak. A basalis sejtektől a felszín felé haladva a cytoplazma anisotropiájának fokozódását tapasztaltuk. Ez a filamentumok szaporodására és erősödésére utal. A hámsejtek cytoplazmájának fehérjéi az életkorral egyre vaskosabb filamentumokat, merevebb structurát hoznak létre. A micellaris váz erősödése annak a következménye, hogy a plazma fehérjék fibrillumaiban az intramicellaris, intramolekularis kötések erősödnek, rögzülnek, stabilizálódnak. Ezzel állnak összhangban a különböző histochemiai vizsgálatok, melyek a basalis sejtréteg és a pikkely sejtréteg közötti különbségeket mutatják. Topoopticai reactióink is a micellaris vázon belüli átalakulásra utalnak. A cornea hámsejtek tanulmányozásának másik részét képezi az ún. ,,polygonalis sejtek” vizsgálata. Perera (1969) a fixáló szereket teszi felelőssé a polygonalis sejtek kimutathatóságáért. A saját vizsgálataink is amellett szólnak, hogy a fixáló szertől függ e sejtek jelenléte vagy hiánya. Fixálatlan fagyasztott metszeteinkben nem tudtuk kimutatni a polygonalis sejteket sem festve, sem testetlenül. A fixált, de nem festett anyagokban szintén hiányoztak. A basalis sejtsor minden sejtje azonos anisotropiát mutatott. Ha a topoopticai reactiót (toluidinkék festés) formalin fixálás után végeztük, a fénymikroszkóposan sötéten festődött sejtek intensivebb anisotropiával rendelkeztek, mint a többi sejt. A toluidinkék festék basicus festék. A structura savanyú csoportjaihoz kapcsolódik. A polygonalis sejtek plazmája savanyúbb, mint a többi sejté. Ez magyarázza a fokozott toluidinkék festékkötést, ami a fokozott anisotropiát eredményezi. A toluidinkék festéket különböző pH-jú pufferben oldottuk, miáltal lehetőség nyílt a savi csoportok dissociátiójának selectiv visszaszorítására. Az aldehvd tartalmú fixálószerek hatásmechanizmusa ismert. A formalin a fehérjékkel lép kapcsolatba (Gustavson 1956), az NH2 csoportokat redukálja és közben a molekulavázon savanyú oldalcsoportokat szabadít fel. A fehérje fibrillumok fő láncának szerkezete a fixálás hatására nem változik. A basaÜs sejtsor valamennyi sejtjének azonos az anisotropiája, fixálva vagy fixálatlan, konyhasós vagy gummiarabicumos lefedés után. Nem eredményez különbséget a phenol reactio sem. Egyes sejtekben viszont a formalin fixálás jelentős mennyiségű, erősen savanyú oldalcsoportot szabadít fel, ami fokozott basophiliát eredményez. Más sejtekben ugyanez a formalin fixálás magasabb pH-n dissociáló, kevésbé savanyú oldalcsoportokat tesz szabaddá. Ennek megfelelően egyes sejtek festékkötése az alacsony pH tartományban, más sejteké viszont a magasabb pH tartományban kifejezett. A basalis réteg sejtjeinek kétféle festődése tehát a cytoplazma fehérjék eltérő szerkezetével magyarázható, mely a fixáló szer hatására manifestálódik. A sötéten festődő sejtek magjai is anisotropiát mutatnak. Ennek magyarázatát nem tudjuk. A sejtmagok általában ugyanis isotropok, a fehérjék és nucleinsavak kettőstörése egymást kioltja. Ha az egyiket emésztéssel eltávolítjuk, a visszamaradó fehérje vagy nucleinsav már ad kettőstörést. A sötéten festődő hámsejtek magjaiban talán a nucleinsav—fehérje complex időleges „dissociátiójáról” lehet szó. 22
