Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-08-01 / 3. szám
és mivel tudjuk, hogy normálisan mennyi az eltérés, az eltérés mértékének megváltozása is felvilágosítást adhat a szaru valamelyik részének rendellenességéről. Az AB távolság változását szemlélteti az 1. ábra. Az így létrejött AB távolságok végpontjai elforgatva kör, illetve ellipszis pályán mozognak, ezért az 1. 2. és 3. méréssel három koncentrikus zóna astigmiáját mérjük a szaruhártyán. Ha a három méréssel három különböző astigmiát mérünk, az azt jelenti, hogy a szaruhártya nem szabályos torus, hanem a centrumtól különböző távolságra levő zónáinak különböző az astigmiája. Hogy a szaruhártya fénytörése és astigmiája a centrumtól különböző távolságra különböző lehet, már Sulzer [11] és Dimmer [2] is bizonyosnak tekintette, azonban mérési módszerük nem volt alkalmas ennek hiánytalan bizonyítására. Gullstrand [4] azonban photo-keratoscopiájával bebizonyította és le is írta a szaruhártya különböző asymmetriáit, amelyek ,,szokatlanul nagy különbséget okozhatnak a cornealis és a totális astigmia között”. A következő táblázatok az eddigi mérések eredményeinek bemutatására szolgálnak. A beteganyag kiválogatásának szempontjai a következők: Az 1. táblázaton olyan szemek adatai találhatók, amelyeknél astigmia sem skiascopiával, sem ophthalmometriával nem mutatható ki és amelyeknek vagy sphaerikus üveggel, vagy üveg nélkül 1,0 a visusuk. A II. táblázaton olyan szemek adatai szerepelnek, amelyeknél a legjobban javító üveg cylinderkomponense 3,0 D-nál kisebb és az astigmia ophthalmometerrel kimutatható. A III. táblázaton olyan szemek adatai találhatók, amelyeknek nagyobb az astigmiája, mint 3,0 D. Kimaradtak a táblázatokból azok a szemek, amelyeknél a pontos vizsgálatot valamilyen ok megnehezítette (fej-tremor, idegesség, nystagmus stb.). Kimaradtak továbbá a kisgyermek és idős betegek, a biztosan lencse-astigmiával rendelkezők (ectopia lentis). Egyik táblázaton sincs feltüntetve sem a nyers visus, sem a pontos tengelyállás mint jelenleg lényegtelen adatok. Az I. táblázatból kitűnik, hogy az előre elméletileg megadott hibahatár megfelel a valóságnak. Mindössze két esetben fordul elő, hogy ugyanazon a szemen két különböző méréssel kapott astigmia-érték közt nagyobb a különbség, mint 0,5 D. Az egyes szemeken a három méréssel mért astigmiák fokában vagy sorrendjében semmi szabályosság nem mutatható ki. 198
