Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-08-01 / 3. szám
fent. A refractiónak a változása és a szemtengely hossz növekedésének a befejeződése (a bulbus stabiüsatiója) az első decennium vége felé következik be. C) Születés után azonnal elkezdődik a hypermetropia csökkenése, a refractiónak az emmetropia irányában való eltolódása. Vizsgálataink alapján az átlag-dioptria érték 0—4 éves korban: + 2,7 D, 5 — 9 éves korban +2,2 D, 10— 14 éves korban: +1,3 D és 15 — 39 éves korban: +0,94 I). Ezt a folyamatot Straub 1909-ben emmetropisatiónak nevezte el. Vannak szerzők Slataper, Bothmann, Brown, Stone és Leary), akik ezzel szemben a hypermetropia emelkedését állapították meg. Andrée szerint 5—6 éves korig a túllátóság évenként 0,4 D-val lesz több. Vizsgálataink ezt nem erősítik meg. Straub megfigyelte, hogy a lakosság többsége jól-látó, ami elsősorban a lencse-törőerő változására vezethető vissza. Vizsgálataink alapján jó binocularis látása van 7 — 39 év között a lakosság 80,4%-ának, 40 — 59 év között 71,8%-nak és 60 év felett 55,7%nak. Straub theoriáját háttérbe szorította Steig érnék az egymástól függetlenül öröklődő optikai állandók szabad kombinációjáról vallott felfogása. A Steigertant Kettesy a csira-plasmától függő stabilisatio fogalmának felállításával egészítette ki. Scheerer és Betsch is 12 000 25 évnél idősebb egyén fénytörésének a vizsgálata alapján (leggyakrabban előforduló refractio: +0,5 D) szerkesztett görbével a Steigert-tant igyekezett igazolni. — A Steiger-féle elgondolást Rieger már régebben lehetetlennek tartotta. Franceschetti elsőnek mutatott rá 1930- ban, hogy az emmetropia területében ez a görbe nagyon meredek és nem hasonlít a normális eloszlás görbéjéhez. Olbrich matematikailag is bizonyította ezt. Gernet érdeme, hogy Straub theoriáját felelevenítette és vizsgálataival az emmetropisatio folyamatát megmagyarázta. Nem eldöntött, hogy melyik fénytörésféleség a kóros. Sorsby, Benjamin, Davey és Tanner a +4,0 D és —4,0 D közötti eseteket nem tekintik pathologiásnak. Dasevszkij szerint a +2,0 D és — 2,0 D közötti értékek az emmetropia körüli szóródásnak felelnek meg. Mi az átlag-dioptria alatt és felett 0,75 D-val, vagyis 1,5 D szélességben vettük normálisnak, illetve középérték körüli szóródásnak. A 4. ábrán tehát csak a vízszintes vonallal kihúzott, 9,7%-ot kitevő hypermetropia tekinthető pathologiásnak. Gernet és Olbrich rárajzolták Scheerer és Betsch görbéjére a normális eloszlás görbéjét is, mely szerint a + 3,75 D és —2,25 D közötti értékek az emmetropia 4. ábra 181
