Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
minatív zónájának magvaihoz kötött [15], később megcsökken. Kéreghályogok esetében tehát több lencserost anyagcseréje szűnik meg, mint amennyi képződik. Az energiahiány első megnyilvánulása a fehérjeszintézis elégtelensége (súlycsökkenés), később a nátrium és vízleadás is megcsökken, mikor a lencsehám foszforlipodjai megcsökkennek: az érés során a lencse súlya nő. Hisztokémiai vizsgálataink szerint a foszforlipoidok kezdetben főleg a lencsehámban találhatók, később a lencserostok membránjaiban; nyilvánvaló, hogy mindkét helyen a többé-kevésbé aktív anyagcsere struktúrális feltételei (a mitochondriumok és a sejtmembránák lényeges alkotórészei). Érthető, hogy a hályogképzó'dés folyamatának előrehaladtával mennyiségük megcsökken, és hisztokémiai vizsgálataink szerint azokról a helyekről tűnnek el, hol az anyagcsere a legcsekélyebb: a teljesen elszürkült kéregrészekből és főleg a magból, míg a másik két membrán-alkotórész: a koleszterin és a szialomukoid megmarad. A gangliozidáknak a hályog érésével párhuzamos sziálsavvesztesége összhangban áll azzal, hogy membránjaik fokozatosan elvesztik permeabilitásukat [12] és kirekesztődnek az anyagforgalomból. A phakosclerosisra jellemző adat a sziálsav koncentráció emelkedése, ami összhangban áll annak feltételezésével, hogy több lencserost képződik. Ezek fokozatosan anyagcseréjüket vesztve és a lencse közepén tömörülve, főleg a lencse koleszterintartalmát növelik. Összefoglalás A kéreghályogok érésével párhuzamosan a lencsék súlya és koleszterin ffoszforlipoid hányadosa nő, gangliozidáik sziálsavveszteséget mutatnak. Mindezek összhangban állnak a lencse előrehaladó energiahiányával és csökkenő anyagcseréjével. A phakosclerosisra a lencsék nagy szialomukoidsziálsav-tartalma jellemző, ami a lencserostok kórosan fokozott képzésére utal. A lipoidok megoszlását ezenkívül a kor és az atherosclerosis is döntően befolyásolja. A kor előrehaladtával a foszforlipoidok közül a lecitin és a szfingomielin kerül túlsúlyba, több lesz a szabad zsírsav. Atherosclerosis esetében a telített trigliceridek is felszaporodnak. IRODALOM. 1. Ambrose, E. J.: „Biological Interaction of Normal and Neoplastic Growth”, ed. Brennan, R. J. and Simpson, W. L. H. Ford Hosp. Internat. Symp. (Churchill, London), 149 old. 1962. — 2. Antoni F., Köteles, G. J., Radnót, M.: Studies on the nucleic acid content and the heterogenity of ribonucleic aeid in the rabbit lens. Exp. Eye Res. 2, 65, 1963. — 3. Baginski, E., Zak, B.: Microdetermination of serum phosphate and phospholipids. Clin. chim. Acta 5, 834—838, 1960. -— 4. Berg, N. O.: A histological study of masked lipids. Acta path, microbiol. scand., Suppi. XC, I—192, 1951. — 5. Cohen, A. I.: The electronmicroscopy of the normal human lens. Investigative Ophthalmology 4, 433—446, 1965. — 6. Dische, Z.: Glycoproteins of the lens. Investigative Ophthalmology 4, 592—606, 1965. — 7. Feldman, G. L., Feldman, L. S.: New concepts of human lenticular lipids and their possible role in cataracts. Investigative Ophthalmology, 4, 162—166, 1965. — 8. Feldman, G. L.: Human ocular lipids: their analysis and distribution. Survey Ophthal. 12, 207—243, 1967. — 9. Harris, J. E., Becker, B.: Cation transport of the lens. Investigative Ophthalmology, 4, 709—722, 1965. — 10. Honegger, C. G.: Thin-layer chromatography of lipids. II. The white substance of the brain in multiple sclerosis patients. Helv. chim. Acta, 45, 2020, 1962. —- 11. Kakán Á., Kakán I. L.: Über die Bedeutung der Erythrozytenlipide in manchen vaskulären Vorgängen des Augenhintergrundes. Ophthalmologica (Basel) 154, 573, 1967. — 12. Kakán A., Kakán I. L.: A vörösvértestlipoidok vékonyrétegkromatográfiás vizsgálata. Kíséri. Orvostud. 19, 342, 1967. — 13. Kakán, 1. L.: Use of tetracyclines as a spray in the thin-layer chromatography of lipids. J. Chromatography 26, 290—291, 1967. — 14. Kakán, I. L., Vass, Z.: Nature of Human Lens Lipids. Ophthalinologica 154, 551—563, 1967. — 15. Kean, E. L.: Sialic acid activating enzyme in 16
