Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
A tulajdonképpeni cataracta punctatánál a pontszerű és apró-foltos homályok számosak, a lencse minden rétegében fellelhetők, és a látást is zavarják. A cataracta stellata és punctata együttes előfordulását Hess közölte első ízben. Eredeti közlésére a szemészeti irodalomban többször hivatkoznak. (Például a Kurzes Handbuch der Ophthalmologie-ban.) Hess ezt a klinikailag megfigyelt és szövettanilag feldolgozott cataractát 33 éves férfi kapcsán írta le. Ennél a betegnél szemorvosa már 15 évvel azelőtt szürkehályogot állapított meg. Látása azonban csak jóval későbben romlott meg, jelentkezésekor már műtét vált szükségessé. A leírás szerint a lencse minden rétegében pontszerű és nagyobb kerek foltok, valamint az elülső és hátsó póluson a tok alatt egy-egy csillag alakú krétafehér homály volt észlelhető (1. ábra). Szövettani feldolgozáskor a lencse minden rétegében degeneratiós elváltozásokat talált. A congenitalis és juvenilis cataracták aetiologiájának irodalmát áttekintve, azt találtuk, hogy az öröklődés vezető szerepe kétségtelen; vita csak az öröklődés módja fölött folyik. Nettleship és Bateson vizsgálatai a század elején azt bizonyították, hogy ezen cataracta typusok dominánsán öröklődnek. Ezt a teóriát Waardenburg, Hallermann, Lee és Benedict, az utóbbi időben pedig Sundaresan és Madhavarao vizsgálatai is megerősítették. Anderson egy cataractás család öt generatióját vizsgálta át ebből a szempontból. Azt találta, hogy a cataracta az első generatióban senilis typusú, a másodikban juvenilis, az ezt követőkben pedig már congenitalis. Ez egyrészt a dominantiát, másrészt az anticipatio törvényét igazolja. Ezzel szemben több szerző, például Franceschetti és Wagner a több testvérnél izoláltan fellépő congenitalis és juvenilis cataracták miatt a recessiv öröklődési módot látják bizonyítottnak, bár kétségtelen, hogy ezekben az esetekben szóba jöhet szabálytalan dominantia is. Ugyancsak ezt a bizonytalanságot mutatják Saebe vizsgálatai is, mert, bár főleg dominans öröklődési módot talált több cataractás generatio átvizsgálása kapcsán, de néhány esetben recessiv módozatot észlelt. Vizsgálatai megerősítették, hogy egyéb aetiologiai tényezők, mint például a vérrokonság és egyes fertőző betegségek szerepe csekély, de nem elhanyagolható. Esetünk T. M.-né, 39 éves, 1970. máj. 18-án jelentkezett felvételre klinikánkon. Anamnesisében elmondja, hogy 14 éves kora óta hord szemüveget rövidlátása miatt, de már akkor megállapította szemorvosa, hogy szűrkehályog van mindkét szemén. Látása csak az utóbbi másfél évben romlott rohamosan. Családjában nagyapjának volt szűrkehályog mindkét szemén, 28 éves korában operálták. Paciensünk szüleinek, gyerekeinek, férjének egészséges a szeme, de unokatestvérét szintén operálták szürkehályoggal 23 éves korában. Ennek egyik gyermeke szürkehályoggal született, s bár a műtét még 2 éves korában megtörtént, gyakorlatilag vak. A családfa megszerkesztéséhez az említett családtagokat megvizsgáltuk, de az elhalt testvérek leszármazottait nem sikerült felkutatni (2. ábra). Paciensünk egyéb megbetegedésben nem szenved. Status praesens Felvételi visus: Jobb szem: —12,0D cyl —3,0D tg 180° = 0,3. Bal szem: —12,0D cyl — 3,0D tg 180° = 0,3. Mindkét szem könny- és védőszervei épek, conjunctiva halvány. Szaru sima, csillogó, csarnok kp mély, tiszta. Iris színe, rajzolata megtartott. Pupilla kp tág, kerek, centrális, fényre jól reagál. A lencse centrumában az elülső és hátsó póluson a tok alatt csillag alakú szűrkésfehér homály látható. A lencse többi részében —- éspedig annak minden rétegében — pontszerű és nagyobb foltos homályok észlelhetők. (3. ábra). A vörös visszfény gyengült, az üvegtest állapota pontosan nem ítélhető meg, de úszkáló homályok sejthetők. A fundus tágított pupilla mellett sem vizsgálható. T. n. Látótér: ép. 151
