Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
Megbeszélés Polycythaemia Veránál a nagy vérsejtszámmal együttjáró viscositas emelkedés, a vérmennyiség megnövekedése, illetve a véralvadás eltérései súlyos keringési, oxigenisatiós és trophikus zavarokat okoznak. A polycythaemia szemészeti irodalmában a keringési zavaroknak két typusát találjuk. Az artériák spasmusával, vagy arteria centr. rét. occlusiójával járó formát, és a vénás pangással, vena centr. rét. thrombosissal és papilla oedemával járó eseteket. Az enyhe, működési zavart nem okozó eseteket vizsgálva — úgy tűnik — szintén fellelhető a két typus. A gyakorlatilag mindig meglevő vena-tágulat mellett az artériák lehetnek a normálisnál tágabbak (pangásos typus), vagy szűkebbek (spasmusos typus) is. A két typust az irodalomban az összefoglaló munkák sem állítják szembe vagy különítik el, de feltűnő, hogy az eset ismertetések mindig csak valamelyik formát említik, kevert vagy átmeneti alakot nem. Esetünket ilyen szempontból is érdekesnek tartjuk, mert bár betegünket panaszai kezdetekor vizsgálni nem volt alkalmunk, de anamnesiséből úgy tűnik, hogy eleinte — a rövid ideig tartó hirtelen látásromlások idején — az „artéria spasmusos” typushoz tartozott és később vált csak „vénás pangásos” typussá. Lehetséges, hogy ez a többi esetben is rendszeresen így zajlik le, de hasonló megfigyelés még nem került közlésre. A legnagyobb diagnostikai problémát kétségkívül a papilla oedema jelenti. Legtöbbször csak akkor válik nyilvánvalóvá a polycythaemia verás eredet, és zárható ki az intracranialis nyomásfokozódás, mikor a beteg belgyógyászatilag remissióba kerül s a prominentia csökken vagy megszűnik. A problémát jól tükrözi Drew közleménye, aki a polycythaemiáról mint „idegsebészeti kérdés”-ről beszél. Nem teljesen tisztázott a papilla oedemájának keletkezési módja, illetve oka sem. Számos közlemény számol be emphvsemával és chronikus bronchitisszel kapcsolatban kialakuló papilla oedemáról, sőt azt követően atrophiáról (Cameron, Simpson, Birge, Freedmann). Freedmann szerint ennek oka az elégtelen légzés miatti hypercapnia, ami agyi értágulatot s emelkedett intracranialis nyomást eredményez. A chronikus anoxia polyglobuliát okoz, ami a vérmennyiség megnövekedésével jár s elősegíti az agyi értágulatot. Ez esetben tehát nem a hypoventillatio a közvetlen ok, amit az is bizonyít, hogy papilla oedema a hypercapnia megszűnése után is fennmarad (Leggat). Ezen a ponton találkozik a polycythaemia vera a secundaer polvglobuliákkal s teszi valószínűvé, hogy a papilla oedema minden esetben inkább a megváltozott keringési viszonyokkal magyarázható. A polycythaemiával járó papilla oedemák nagy része functionalis károsodás nélkül gyógyul. Felmerül a kérdés, hogy esetünkben nem a citostop toxikus hatása idézte-e elő az atrophiát. Ennek ellene szól, hogy a kezelés kezdetekor a hónapok óta fennálló pangás mellett a functiók már erősen csökkentek voltak. Sajnos a belgyógyászati remissio bekövetkezte után a beteg két hónapig nem jelentkezett szemészeti ellenőrzésre s így csak már a kialakult atrophiát konstatálhattuk. Az azonnal elindított Prednisolon kúrára a vitaminok és értágítók állandó szedése mellett a beteg állapotában némi javulás mégis bekövetkezett. Idejében kezdett kezelés talán többet megőrizhetett volna a beteg látásából. Különösen, ha ez az alapbetegségre vonatkoztatva akkor történik, amikor az általa okozott súlyos, életveszélyes állapotok kezelése idején először derült ki a polyglobulia. Esetünk ismertetését azért tartjuk indokoltnak mert hasonló közlés a hazai irodalomban még nem történt. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy papillaoedema esetén, ha az intracranialis nyomás fokozódás kizárható, a vérképző rendszer betegségére, első sorban polycythaemia vérára kell gondolni. 141