Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
E minősítési módszert nagyobbszámú, tömeges szűrővizsgálatok feltételeinek előírására, illetve eredményeinek rögzítésére dolgoztam ki, s elsősorban szakiskolákba, technikumokba, főiskolákra jelentkezők egészségügyi szűrővizsgálatához lehetne alkalmazni. A pontosabb és jobban részletezett szemészeti követelményeket megkívánó gépjárművezetői vagy ehhez hasonló minősítéshez túl általános. E kategorizált módszer használata egyszerűsíteni és megkönnyíteni látszik a minősítést, hiszen mindössze 2—3 betű vagy szám jelölésével többféle látásfunkciót is meg lehet vele határozni. A látóélesség-variánsok használatának a bevezetése pedig nemcsak egyszerűsíti, hanem egyszersmind reálisabbá, igazságosabbá is teszi a vizsgálatot. Amennyiben e minősítési metódust a Magyar Szemorvostársaság, valamint a felsőbb fórumok megfelelőnek és a gyakorlatban használhatónak ítélnék, az alkalmassági feltételeket a jövőben ennek alapján lehetne előírni. A fentitől függetlenül, de ennek felhasználásával szeretnék egy tervezetet előterjeszteni, melynek elkészítésére Grósz István és Mezey Pál kollégákkal kaptunk megbízást. Megbízásunk eredetileg csak az egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint az egészségügyi segédszemélyzet alkalmassági feltételeinek a kidolgozására szólt. Időközben felkértek az ipari tanulók felvételéhez szükséges szemészeti követelmények átdolgozására is, tekintve, hogy egy sor új szakma születése kapcsán az ipari szakiskolákra történő felvétel egészségügyi feltételei is általános revízió alá kerülnek. Ilyen természetű munkával a múltban hazánkban Csapody, Mihály hegyi, Bartók foglalkoztak, s a jelenleg érvényben levő előírások is részben az ő javaslataik alapján készültek. Az utóbbi 30 évben azonban az élet nagyot változott. A látási követelmény sok területen nőtt, viszont bizonyos vonatkozásban változott a szem teljesítőképességére vonatkozóan szemléletünk. így időszerűvé vált, hogy e kérdést újból elővegyük és korszerűvé tegyük. Bizottságunk feladata meglehetősen nehéz és felelősségteljes, hiszen a kizáró véleményezés egy ifjú egyén egész életpálya elképzeléseit összerombolhatja, viszont a pályaalkalmasság vizsgálata kétségtelenül a szocialista egészségügy célszerű vívmánya. A szemészeti alkalmassági feltételek kidolgozásában — mint említettem — külön foglalkoztunk az ipari tanulók ügyével. Mivel itt a követelmények szakmák szerint változnak, az Ipari tanulók Egészségvédelmi Intézetének vezető orvosaival sorra vettük a szakmákat és egyenként határoztuk meg az előírásokat. Tekintve, hogy az Intézet orvosainak — az üzemorvosok jelentései alapján — a látáskövetelmények megítélésében jelentős tapasztalatuk van, segítségükkel azt hiszem e feladatot a lehetőségekhez képest jól oldottuk meg. Mindenesetre a régihez képest a legtöbb foglalkozási ágban kisebb-nagyobb enyhítést javasoltunk. Az új szakmai feltételeket a közeljövőben újból kiadásra kerülő „Útmutató a szakmunkásképzésre jelentkező fiatalkorúak alkalmassági orvosi véleményezéséhez” c. kiadvány fogja tartalmazni. Ezzel szemben az egyetemi és főiskolai hallgatók követelményeinek a kérdését, mely több vitára adott alkalmat, a Szemorvostársaság elé vittük, s tervezetünket a hozzászólások alapján az előbb ismertetett minősítési módszer segítségével táblázatba foglaltuk, melyből a követelmények könnyen áttekinthetők (lásd II. táblázat). Szeretném megjegyezni, hogy a felvételi szűrővizsgálatoknál bizonyosfokú látóképesség előírása hasznosnak látszik, mivel így idejében ki lehet szűrni azokat, akik látáshibájuk miatt tanulmányaikat vagy pályájukat előbb-utóbb egyébként is félbe kellene szakítsák. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a táblázat adatait nem szabad túl sablonszerűén alkalmazni, s a minősítést az 172
