Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-06-01 / 2. szám
sejtek jelentős hányadában megfigyelhető a tonofilamentum és desmosoma complex dezintegrálódása. Az intercellularis tonofilamentumok összefüggése, kitapadása a desmosomalis plaqueokhoz megszűnt, és a separálódott tonofilamentumok a mag körül halmazokban csapzódtak össze, a separálódott tonofilamentumok perinuclearis aggregatiója következett be. Némelykor megfigyelhető, hogy a szomszédos sejtek közötti intercellularis kapcsolat egyes pontokon felszakadt, és a kapcsolatot korábban biztosító desmosoma, szerkezetének felbomlása nélkül az egyik sejtbe retrahálódott. A retrahált desmosoma a cytoplasmán belül invaginálódott sejthártyától körülvéve figyelhető meg. A hám-kötőszöveti határon csakúgy, mint az emberi bőrben a dermoepidermalis junctio területén, hemidesmosomákat figyelhetünk meg. A basalis membrán folytonossága egy-egy ponton megszakadt, és rajta helyenként igen kicsiny, 0,05—0,015 m у átmérőjű rések alakultak ki. E réseken keresztül a basalis membránnál szomszédos daganatsejtek cytoplasmatikus nyúlványai nyomultak az alatta levő kötőszövetbe. A kötőszövetbe nyomuló cytoplasmatikus nyúlványok körül basalis membrán nem alakult ki. A basalis membrán alatti térben a collagen fibrillumok átmetszeteit figyelhetjük meg. A fibrillumok között leszakadt, degenerativ elváltozásokat mutató plasmafragmentumok észlelhetők. A daganatok ultrastructurája hasonlatos a bőr daganatainak elektronmikroszkópos képéhez. A basalis membrán igen kis területen történő áttörése, valamint a tonofilamentumok mag körüli aggregatiója a human bőr-tumorok és gége-carcinomák, illetőleg kísérleti rákok eseteiben ismeretes (Sugár). Figyelmet érdemelnek a magban található, a magvacskákon kívül elhelyezkedő testecskék. Ehhez hasonló zárványok hámsejteken kívül a humán thymusban normális és kórós esetekben thymomákban, lymphocytákban, fibroblastokban, endothel-sejtekben is előfordulnak. Henry és Petts szerint, bár e testecskék functiója ismeretlen, valamely módon összefüggésben kell legyenek nuclearis hyperaktivitással. Nasemann és Braun-Falco melanoma malignum hypertrophiás magjaiban találtak hasonló zárványokat és ugyancsak hangsúlyozzák, hogy ezeknek a functiója egyelőre ismeretlen, de azonosnak tartják őket a különböző bőrbetegségekben előforduló zárványokkal. Ilyenek előfordulnak psoriasisban (Bródy) és herpes-zosterben (Nasemann és Braun-Falco). A keratoacanthomákban talált zárványok sok vitára adtak alkalmat, éspedig azért, mert egyes szerzők vírusoknak tartották őket, ma ez megcáfoltnak tekinthető. Összefoglalás A limbusból kiinduló carcinomák elektronmikroszkópos vizsgálata a következő lényeges elváltozásokat mutatja. A daganat sejtjeinek igen nagy lobularis magja van, amelyet csak keskeny cytoplasmaszegély övez. A magban satellitaként egy vagy több ún. „spirál body” található. A sejtek között kisebb-nagyobb intercellularis lacunák keletkeztek. A desmosomák complex desintegratiója figyelSiető meg. IRODALOM. Brody, I.: The ultrastructure of the Epidermalis in Psoriasis vulgaris as Revealed by Electron Microscopy. J. Ultrastruct. Res. 6. 324—340. 1962. — Henry, К. and V. Petts: Nuclear Bodies in Human Thymus. J. Ultrastruct. Res. 27. 330—343. 1969. —Irvine, A. R. Ir. : Diskeratotic epibulbar tumors. Trans. Amer. opht. Soc. 61. 243—270. 1963. — Nasemann, Th. und О. Braun-Falco: Kerneinschlüsse bei Melanomalignom und zoster. Klin. Wsehr. 46. 534—540. 1968. —Radnót, M. et K. Lapis: Ultrastructure d’un lymphome epibulbaire. Arch. d’Opht. in press. — Sugár, J.: Az electron microscopic study of early invasive growth in human skin tumour and laryngeal carcinoma. European Journal of Cancer 4. 33—38. 1968. — Tanabe, Y. and S. Tanabe: Electron microscopic Studies of corneal cancer. Folia opht. Jap. 16. 137—147. 1965. Ref: Excerpta Medica 20. 1709. 1966. -—Zimmerman, L. É.: New concepts in Pathology of the cornea in I. H. King and J. W. McTigue: The Cornea World Congress Butterworths London, 1965. pp. 30—48. 94
