Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
Szemészet 107. 31—33. 1970. .4 Péterfy S. u. Kórház-Rendelőintézet (igazgató: Forgács József, az orvostudományok kandidátusa) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos: Pajor Rezső), az orvostudományok kandidátusa) közleménye Pokrowszkij-féle iridosclerectomia a glaucoma kezelésében KOBECZ KÁROLY — PAJOS KEZSÖ A glaucoma műtéti kezelésében gyakran egyetlen lehetőség van a tensio rendezésére — a fistula-képzés. A sipolyképzés három alapvető módja: 1. A sclera resectiója a csarnokzúgnak megfelelően (sclerectomia). 2. Az iris becsípése a sebbe (iridencleisis). 3. Drain behelyezése. Jelenleg a legelterjedtebb ilyen műtét az iridencleisis, mely sokszor jár súlyos szövődményekkel, így pl.: Jerslcovics (1962) 160 műtété után 7 esetben támadt iridocyclitis, 1 esetben sympathiás ophthalmia; Krilova (1962) adatai szerint postoperativ iridocyclitis 6%-ban fordul elő. Scheie (1962) 141 műtéti esetéből egy, Iliff (1944) 70 esetéből 2 sympathiás ophthalmiát észlelt. Ehhez hozzátehetjük, hogy a klinikai és gonioszkopiás adatok alapján az összes szerző az iridencleisis ellenjavallatának tartja aglaucomás szemekben gyakran előforduló irisatrophiát. Ami a drainage-képző műtétet illeti, a polietilén csövek csarnokba való bevezetése— azonkívül, hogy a szem anyagcseréjét súlyosan zavarja—infekció veszélyével és a ciliaris idegek állandó izgatásával jár, ezért gyakorlatilag elterjedést nem nyert. A fenti meggondolásokból kiindulva osztályunkon sipolyképző műtétként a módosított Pokrowszkij-féle iridosclerectomiát vezettük be. Röviden a sclerectomia történetétől: Argyll-Robertson ÍS7S-ban közölt egy esetet, amikor a glaucoma kezelésében sclerectomiát végzett. Herbert (1903) ék alakú kimetszést ajánlott a sclerából, Lagrange (1906) a sclerectomiát iridectomiával kombinálta. Elliot (1908) és Fergus (1909) a sclerectomia trepánnal való végzését vezette be. Preziosi (1924) és Scheie (1958) a sebszélek retractiójának elősegítésére elektrokauterisatiót végzett. Iliff és Haas (1962) a sclera-seb hátsó ajkát metszette ki, Mac Pherson (1963) az első és hátsó ajkat egyaránt resecálta. Stallard (1948, 1953) a sclerectomiát cyclodialysissel V. iridectomiával egészítette ki, Swan (1964) lamellaris scleraresectiót ajánl cyclodialysissel vagy iridectomiával együtt. Pokrowszkij (1942) a Lagrange-műtét olyan módosítását vezette be, mely technikailag egyszerű, a szövődmények lehetőségét minimálisra csökkenti és tartós tensio-csökkenést eredményez. Műtéti technika: Széles (5—6 mm) kötőhártyalebenyt készítünk 10h—2h-ig a limbussal párhuzamosan. A sclerából közvetlenül a limbus mellett 3x6 mm-nyi területen kb. 2/3 vastagságban való kimetszést, majd az alsó sebszélnól paracentesis és basalis iridectomiát végzünk. Előzőleg a sclera elvékonyítását követően a limbus melletti sebszél kivételével a másik hármat felszínesen coaguláljuk. Seb-toilette. Kötőhártyát folyamai osan zárjuk. Csarnokot levegővel töltjük fel (1. ábra). Műtét után 2 napig ágynyugalom. Pupillatágítás, cortison szükség szerint. Varratszedés a 7. napon. A beteg az osztályról a műtét utáni 8—10. napon távozik. Osztályunkon 27 esetben végeztünk Pokrowszkij-féle iridosclerectomiát. A műtét után néhány nap múlva kifejezett filtratiós párna alakult ki és az 1—2,5 évi megfigyelési idő után is functionált az esetek többségében (2. ábra). Az összes betegnél átmeneti hypotonia után a tensio rendeződött, a látás-functiók javultak vagy változatlanok. 31
