Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-12-01 / 4. szám

nem pontszerű, élénk festődés jelentkezik, hanem az oedemának megfelelő területen diffus, halványabb festődés lép fel, ami még 1 — 3 óra múlva is ki­mutatható (Wessing). Általános tünetek: A betegek többsége vegetatív dystoniában szenved, gya­koriak az ideges szív-és gyomorpanaszok, migraine-szerű fejfájások stb.; álta­lában szellemi dolgozók felelős beosztásban, s szinte kivétel nélkül kimutatható az anamnesisben a psyches trauma vagy idegrendszeri túlterhelés. A betegség lefolyása esetenként változó. A szubjektív tünetek általában 2 — 3 hónap alatt megszűnhetnek, bár az oedema néha hónapokkal később is kimu­tatható. A centrális látás szempontjából a prognosis általában jó, de gyakoriak a recidivák hónapok, esetleg évek múltán is. A recidivák általában rontják a látási végeredményt. A panaszok megszűnte után a maculában enyhe pigment­zavar, finom márványozottság, a foveahs reflex részleges vagy teljes hiánya figyelhető meg. Ez a fundus-kép az anamnesis ismerete nélkül alig különíthető el egy kezdődő praesenilis vagy senilis ,,száraz”-typusú macula-degeneratiótól. Szövettani vizsgálatról eddig csak Klien számolt be, s a membrana limitans interna leválását, a retina fovealis régiójában elhelyezkedő degeneratív jelen­ségeket, valamint az erekben stasist és eosinophiliát állapított meg. Ez utóbbi lelet Klien szerint allergiás eredetre utal. A betegség aetiologiája — mint erre az irodalomban fellelhető számos elne­vezés is utal — ma is tisztázatlan. Sokáig azt hitték, hogy tuberculotikus infec­tio okozza (Kitahara), majd tért hódított a vasomotoros instabilitáson alapuló elmélet (Horniker, Gifford és Marquardt). Harrington szerint psychosomatikus, Bennett szerint stress-betegségről van szó. Nem zárható ki bizonyossággal a toxikus vagy allergiás componens sem. Alábbiakban beszámolunk a II. Szemlkinika 10 éves beteganyagában sze­replő r. c. s. esetekről és az ezekből levonható következtetésekről. Beteganyag 1959 — 68 közötti időszakban klinikánkon 72 beteg 84 szemén fellépett r. c. s. esetet kezeltünk. Ezek közül 13 beteg első diagnosisa egyoldali degeneratio maculae lutaea, oedema retinae, chorioiditis centralis, vagy neuritis retrobulbaris volt. Ezekről az ese­tekről a későbbi vizsgálatok során derült ki, hogy valójában r. c. s.-ról volt szó, csak a szubjektív és objektív tünetek igen enyhék voltak. A diganosist a typusos szubjektív tünetekre, látásromlásra, pozitív scotomára, méta-, illetve micropsiára és szemfenéki képre alapítottuk. Differential-diagnostikai szempontból olykor problémát jelenthet a r. c. s. elkülö­nítése neuritis axialistól, kezdődő praesenilis vagy senilis macula-degeneratiótól, egyéb aetiologiájú centrális chorioretinitisektől. Az anamnesis gondos felvétele, vala­mint a precíz szemtükri vizsgálat, kiegészítve szemfenéki réslámpa-vizsgálattal, vitás esetekben fluorescein-angiographiával, általában elegendők a helyes diagnosis kimon­dásához. A súlyosabb esetekben, ahol a folyamat mélyebben helyezkedik el, nagy gon­dot okozhat a r. c. s. elkülönítése a disciformis macula-degeneratiótól, subretinalis haemorrhagiától, esetleg chorioidea melanomától. Bölcs részletesen tárgyalja ezek diffe­rential-diagnostikai nehézségeit. Ilyen esetekben csak speciális vizsgáló eljárások lehet­nek segítségünkre (ultrahang, izotóp stb). A 72 beteg közül 50 férfi és 22 nő volt. Ez az arány megegyezik az irodalomban álta­lában közölt 2:1 aránnyal. 31 esetben csak jobb szemen, 29 esetben csak bal szemen, 12 esetben mindkét szemen jelentkezett a betegség. A betegek kor szerinti eloszlását az I. táblázat ismerteti. A betegek csaknem 3/-i része a 30 — 45 éves korcsoportba esik. A foglalkozás szerinti megoszlást a II. táblázat mutatja. Eeltűnő a szellemi foglal­kozásúak többsége (73,7%), s ezen a csoporton belül is a vezető beosztásúaké. A fizikai dolgozók között is több beteg rákérdezésre elmondta, hogy munkahelyén vagy csalá­don belül átmenetileg vagy huzamosabban idegfeszültségben élt, vagy nagyobb psychés trauma érte. Összesen 23 esetben észleltünk recidivát, ezek megoszlását a III. táblázaton mutat­juk be. A IV. táblázaton a recidivák befolyását tüntettük fel a centrális látási végered­mény szempontjából. 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom