Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-12-01 / 4. szám
mértékű volt. A maximális nyomáscsökkenés időpontja az egyes szemeknél különböző volt, 1 óra és 12 óra között ingadozott, de általában az első óra végére lépett fel. A szemnyomás compenzálódása, a napszaki tensio-görbe ingadozásának csökkenése akkor is fellépett, ha az első Eppy cseppentésnek látszólag semmi hatása sem volt. Ez a megfigyelés egyezik Fechnernek (1969) az egyéb adrenalin készítményekkel végzett adrenalin-test tapasztalataival. Ebből a tényből a szerző azt a következtetést vonta le, hogy szükségtelen az adrenalin-test végzése. A biztonság érdekében mi helyesebbnek tartjuk az Eppy-test elvégzését a kezelés bevezetése előtt. Ügy tapasztaltuk, hogy a tartósan compenzált szemek aránya megegyezik a vonatkozó irodalmi adatokkal. Az Eppy csepp hatása a tonographiás paraméterekre Az Eppynek a tonographiás paraméterekre gyakorolt hatását Galin és mtsai (1966), Miller és Paterson (1966), Duzanec és Leydhecker (1967), Barkoff (1969) és Makabe (1969) vizsgálták. Miller és Paterson megfigyelései szerint a tonographiás paraméterek változása nem volt egyértelmű. Galin és mtsai szerint az önmagában alkalmazott Eppy csepp hatására, ha eredetileg a C ~ 0,12 volt, az elfolyás kismértékben javult, ha pedig a C ~ 0,06 volt, nem volt kimutatható, változás. Mioticummal kombinálva az Eppy-t a javulás csak az első csoportban volt szignifikáns. Makabe (1969) az Eppy cseppentése után azonnal tonographizált. Úgy találta, hogy az elfolyás az eredetileg rossz tonographiás paramétereket mutató szemeken javult kifejezettebben. Eredményeivel szemben Barkoff (1969) nem tudott egységes paraméter változást kimutatni. Eseteinkben a Leydhecker-f. tonographiás test elfolyási koefficiensének változása azonos nagyságrendű volt, mind a csak Eppy-vei, mint az Eppy + mioticummal kezelt csoportban. Az Eppy pupilla-tágltó hatása Duzanec és Leydhecker (1967) megfigyelték, hogy Eppy cseppentés után átlagosan 1 mm-es pupilla-tágulat jött létre, kivéve néhány fiatal betegnél, akiknél kiadós pupilla-tágulat keletkezett, káprázást okozva a betegnek. Siebek és Oulabi (1968) 60 egészsége^ szemű egyénnek cseppentettek Eppy-t, de nem észleltek pupilla-tágulatot. Saját megfigyeléseink szerint mioticum nélkül cseppentve az Eppy-t, átlagosan egykét mm pupilla-tágulást figyelhettünk meg. Mioticum hatása alatt levő pupillákon Eppy cseppentés után pupilla-tágulást nem észleltünk. Az Eppy csepp mellékhatásai Spiers (1963) 105 szemen alkalmazta az Eppy cseppet: a szemek 66%-ánál a gyógyszer nem okozott panaszt. Kifejezett panaszok miatt a szemek 5%ánál abba kellett hagyni a cseppentést. Stein (1966) 43 glaucomás szemen panaszmentesen alkalmazta az Eppy-t. Spiers és Eldrup-Jergensen (1967) 124 Eppy-vel kezelt betegük közül 33%-nál észleltek kötőhártya vörösséget, chemosist, ekzemát, periorbitalis oedemát. Az Eppy két esetben általános allergiás reactiót váltott ki, ezt a hatást a szerzők phenylhydrargyrumacetatnak tulajdonították. 14%-nál fordult elő pigment-lerakódás a kötőhártyában, főleg az alsó áthajlásban. Goldmann észlelt macularis oedemát Eppy cseppentés után. Saját vizsgálataink során az Eppy adását 4 betegnél kellett általános, illetve helyi panaszok miatt abbahagyni. 271
