Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-06-01 / 2. szám
Szemészet 107. 147—150. 1970. Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinika (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Melanoma malignum chorioideaet utánzó subretinalis vérzés esete SZABÓ ZOLTÁN Mint ismeretes, főleg a szemfenék hátsó pólusán elhelyezkedő tumort utánzó elváltozások esetében a rendelkezésre álló vizsgáló módszerek gyakran nem elégségesek a pontos diagnosis felállításához. Nemegyszer a klinikailag malignus tumornak látszó elváltozás szövettanilag benignusnak bizonyul. Fokozza a diagnosis nehézségét az a tény is, hogy a chorioidea malignus tumorai túlnyomó többségben a hátsó póluson helyezkednek el (Kronenberg, Martin-Jones, Thiel és mtsai, Jensen). A gyors és biztos diagnosis fontosságát, mind a beteg mind az orvosi felelősség szempontjából nem szükséges külön is hangsúlyozni. Számos közlemény foglalkozik az intraocularis tumorok klinikai diagnózisával (Meisner, Skyndsgaard, Horward, Blodi, Francois, Meyerratken), differenciáldiagnosisával (Rintelen, Reese és Jones, Bangerter és Hohl, Badtke és mtsai, Lorenz és Zimmermann), és azon esetekkel ahol a szövettani vizsgálat nem erősítette meg a klinikai diagnosist (Kirk és Petty, Gasteiger és Nonnenmacher, Makley és Teed, Rones és mtsai, Ferry, Spandling és Naumann, Blodi és Roy). Skydsgaard, Ashton, Badtke véleménye szerint a klinikailag melanomának diagnosztizált esetek 10%-át a szövettani vizsgálat nem igazolta. Jensen 22%-, Davies 28%-, sőt Frayer 54%-ról is beszámol. Ugyancsak 10% körül mozog azon esetek száma is, ahol az enucleatio előtt fel sem merült az intraocularis tumor lehetősége és ezt csak a szövettani vizsgálat derítette fel. (Neame és Khan, Burch és Camp, Makley és Teed.) Ilyenkor leggyakrabban glaukoma absolutum miatt történt az enucleatio (Spandling és Naumann 90%-, Makley és Teed 84%-ban). A melanoma malignum chorioideaeval klinikailag összetéveszthető szemfenéki elváltozások mellett mint: degeneratio disciformis maculae luteae (Frayer, I^orenz és Zimmermann), a retina pigmentepitheljének proliferatiója (Theobald és mtsai, Stow), ablatio chorioideae (Hertz), benignus melanoma (Albers), retinaschisis (Zimmermann és Spencer), haemangioma (McLean és Maumenee), a subretinalis vérzés is komoly diagnosztikai nehézséget okozhat, amint arról Laval, Badtke, Rones és mtsai, Molfino, és Zingirián, Németh, Slezák közleményei tanúskodnak. A diagnosztikai tévedések csökkentése céljából Gasteiger és Nonnenmacher, Ferry, valamint Nónay célszerűnek tartják az olyan esetek közlését is, ahol a szövettani vizsgálat nem erősítette meg a klinikai diagnosist. Különösen nehéz a diagnosis felállítása a chorioidea szövetében diffúzán növekvő ún. lapos sarcoma esetében (Radnót, Bölcs). Az alábbiakban egy olyan esetet ismertetünk, ahol subretinalis vérzés klinikailag melanoma malignum gyanúját keltette. 69 727/1965. Dr. J. K. 66 é. ffi beteg. 1965 szeptemberében állott ápolásunk alatt. 1965.,szept. 10-én reggel arra ébredt, hogy jobb szemével nem lát. Felvételre jelentkezik. Általános anamnesis: 1954 óta hypertonia. Status praesens: Visus: J. о.: szeou. fé. loe. jó. B. o.: 5/6 ünj. Tensio mko.: normális. Jobb old.: külsőleg ép viszonyok. Törőközegek tiszták. Szemfenék: ép papilla, a papillától temporalisan alul és felül csaknem az aequátorig terjedően egyenetlen felszínű barnás-zöldes színű, a széli részeken világosabb udvarral körülvett 3—4 U.-t promi-147
