Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
ben helyezkedett el, de területe mindig kisebb volt, mint az abrasió területe. A heg kissé vastagabb maradt, mint a normális cornea. A másik 5 nyúlnál, ahol az abrasiót úgy végeztük, mint az 1. csoportban, a körülírt ödéma a 4—11. napon teljesen megszűnt. Ittavastagság már az 1. napon maximális volt, azután fokozatosan csökkent. Az abrasió területében heg nem maradt, a parenchyma teljesen feltisztult, csak a sebvonal melletti rész maradt kissé vastagabb. Hámbullákat 2 esetben láttunk, az 1., illetve a 4. napon. Egy szemen az iris a sebvonalakon nekifeküdt a cornea hátsó felszínének. Itt a heg vaskosabb volt, all. napon felületes ereződés kezdődött, mely 2 mm-re terjedt. Ebben a csoportban is kevés fibrin jelent meg a csarnokban, a szaru hátsó felszínére csak 1 esetben rakódott le. A 2. naptól kezdve ez is hátrahúzódott a lencse felszínére, majd fokozatosan eltűnt, mint a többi esetben. Megbeszélés Kísérletsorozatunkban különböző körülmények között endothel-abrasiót hajtottunk végre, és a szaruhártya állapotát tanulmányoztuk. Az intakt endothel szerepe a szaruhártya átlátszósága szempontjából régen ismert. Majd egy évszázaddal ezelőtt Leber bizonyította ezt in vitro kísérleteiben és élő szemeken történt megfigyelései alapján. Nyulak corneájának hátsó felszínét egy területen éles horoggal lekaparta. Már 15 perccel a beavatkozás után finom homály keletkezett a parenchymában, mely egyre növekedett. Megfigyelte, hogy az ödéma reversibilis, de csak akkor múlik el, ha ,,a hátsó epithel” regenerálódik. Ezen első kísérletek óta sokan észlelték ugyanezt klinikai beteganyagon és kísérletekben is. Saját megfigyeléseink rövid összegezése szintén ez. Az endothel folytonosságának a megszakítása a cornea parenchymája ödémával válaszol, mely fokozatosan megszűnik, ha az endothel regenerálódik. Célunk azonban nem ennek az ismert ténynek az újra való meg-megállapítása volt, hanem annak vizsgálata, hogy miképpen alakul ez a folyamat, ha a sérült hátsó felszínű cornea üvegtesttel érintkezik. Az ödéma kialakulása mindhárom kísérleti csoportunkban azonnal megkezdődött. A 2. csoport egy részében azonban az ödéma a sebvonal környékére korlátozódott és az átmenet az ödémás és ép részek között elmosódottabb volt. A feltisztulás az 5. napig bekövetkezett. E 3 esetben a beivódás a sebfelszínen keresztül történt, hiszen itt endothel-abrasiót nem végeztünk. Emberi hályogműtétek után ez sohasem figyelhető meg ilyen mértékben. Valószínűleg a nyúl cornea nagyobb ödéma-készségéről van itt szó. A 2. csoportba tartozó további 4 nyúlnál, abol abrasiót végeztünk, de a corpust levegővel visszanyomtuk, az ödéma az 5. napra szintén megszűnt. A légbuborék helyét fokozatosan csarnokvíz töltötte ki, tehát a sérült endothel normális környezetben regenerálódhatott. A 3. csoportba tartozó azon 5 nyúlnál, ahol az abrasio csak az endothelre korlátozódott, az ödéma már az első napon maximális volt, majd fokozatosan csökkent és a 4—11. napig heg nélküli feltisztulás következett be. Honegger hasonló kísérleteiben szintén azt találta, hogy az ödéma már 24 óra múlva eléri a maximumát és 4 nap alatt majdnem teljesen elmúlik. A megszűnés idejét szerinte az abrasio területének nagysága befolyásolja, de intenzitása nem. A 3. csoport azon 5 esetében, ahol az abrasio durva volt, helyenként a membrana Descernetire is ráterjedt, a maximális ödéma kialakulása pár napot vett igénybe, mindvégig körülhatárolt maradt, de minden irányban kissé túlhaladt az abrasio területén. Megszűnése hosszú időt vett igénybe (28 — 32 nap) és kis 12
