Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

„A szemhéjszél feljebbhúzódásának keletkezési módját megfigyelve rájöttem, hogy ezen anomalia akkor támad leginkább az excisio után, ha a társast nagyon közel vágtuk át a szemhéj széléhez és ha a varrathoz a fascia praetarsalisnak egy magasabban fekvő redőjét hozzáfogtuk. Megismerve a keletkezési módját, megtanultuk a hibát az excisiónál teljesen elkerülni. Ptosis ellen viszont nem kellene egyebet tennünk, mit készakarva végezni, sőt fokozni azon műveleteket, melyek a szemhéjszél feljebbhúzódását eredményezik.”

Bemutatom a közlemény két ábráját (2. és 3. ábra). Látható, a mai kiviteli módhoz viszonyítva, ez még kezdetleges forma. De a lényeg benne van.

Blaskovics 7 esetről számolt be. Ezek közül egy esetben ,,a szemhéj működése csodálatosképpen helyreállott”. A többi eset nem volt ennyire szerencsés, ami természetesen csak további ösztönzés volt Blaskovics számára az eljárás tökéletesítésére.

Egyelőre indicatiós területét is beszűkítette (idézet az előbbi közlemény utolsó bekezdéséből):

„Az operálás indicatióját illetően meg kell még jegyeznünk, hogy mint más előrevarrás után is, hasznot csak akkor várhatunk, amidőn a szemhéj emelőnek még valamely működése van. Az aztán mindegy, hogy a ptosis világrahozott-e vagy szerzett. A levator teljes bénulása esetén természetesen csak oly operálásról lehet szó, mely a szemhéj emelését más izom működése körébe vonja.”

(Ma már tudjuk, hogy az eredmény teljes bénulás esetében is kitűnő.)

Abban az időben még maga is alkalmaz másféle eljárásokat. A budapesti állami szemkórház 1908. évi működéséről szóló jelentésben 6 ptosis-műtétet említ, ebből 2 Elschnig-, 1 Pagenstecher—Koster- és csak 3 Blaskovics-műtét.

A Grósz—Hoor kézikönyv II. kötete 1909-ben jelent meg, benne Blaskovics 500 oldalas műtéttanával. Ebben is csak röviden ismerteti saját eljárását. Itt is találtam adatot ahhoz az említett feltevésemhez, hogy a matracvarratnak nagy szerepe volt a műtét megalkotásában. Blaskovics ugyanis így kezdi műtété ismertetését (513. oldal):

„A szemhéjemelő előrevarrását össze lehet kötni — s ezzel hatásosabbá tenni — a pillaváz megrövidítésével. Ilyen műtétet Boucheron és mások is ajánlottak. Az efféle eljárást tapasztalatunk szerint legjobb matracvarrattal (kiemelés tőlem) összekötni és a következőképpen végezni:” (Következik a rövid leírás, 1. ábrával.)

Ugyancsak 1909-ben került sor a műtét előadására, a Budapesten rendezett XVI. Nemzetközi Orvoskongresszus szemészeti sectiójában.

A több mint 500 oldalas könyvben (a konresszus IX. kötete) Blaskovics előadásának német nyelvű szövege és jegyzőkönyvi kivonata nagyon szerény helyet foglal el (4 oldal, illetve 17 sor).

Egyedül Angelucci (akkori nápolyi professzor) szólt hozzá, de abba sem volt semmi köszönet. Angelucci a következőket mondta (idézem olaszból fordítva):

„Az én módszerem sokkal jobb és egyszerűbb, mint az előadóé. Nem is okoz semmiféle kellemetlenséget, mint pl. ectropiumot.” (Blaskovics ti. megjegyezte előadásában, hogy műtété végén néha kis múló ektropium jelentkezik.) „Alkalmazható minden ptosis esetében, akkor is, ha a levátor bénult. Különösen nincs vetélytársa (non abbia concorrenza) komplett ptosis esetében. Az eredmény mindig nagyon jó. Infectio veszélye nincs”.

Ezután pár szóval ismerteti ezt a szerinte egyedülállóan kiváló módszert, amely lényegében Pagenstecher modifikáció, s amely, azt hiszem, már régen a feledés homályába merült. Valószínűleg Nápolyban sem csinálják.

Egyéb visszhangja Blaskovics előadásának nem is volt. Aminthogy ezt a műtétet tudomásom szerint még kb. 20 évig csak Blaskovics és tanítványai végezték.

Azután (1930 után) lassan bár, de megkezdte diadalútját az egész világon. Ezt azonban külön előadásban kellene ismertetni. Csak éppen megemlítem, hogy a németek legújabban (1968-ban) megjelent szemészeti egyetemi tan262