Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

rögzítjük. (Tehát fordítva járunk el, mint Hugonnier primaer V-exotropia esetén.) Az izomtapadás lejjebb helyezésének mértéke 5—7 mm legyen. Keve­sebb verticalis eltolás ugyanis semmilyen eredménnyel sem kecsegtet ( Libicky). Ajánlatos az újdonképződött kötő- és hegszövetbe ágyazott izmot (1. ábra) gondosan kipreparálni, mert így várható hatása jobban kiszámítható. Lyle és Jackson is felhívják a figyelmet a convergentia irányába való újbóli túleffectus könnyű lehetőségére. A belső egyenesek lejjebb helyezése süllyesztést, az emelők következményes innervatióját okozza és az adducáló verticalis egyenes izom tónusfokozódása által hat (Hugonnier). Amennyiben e fenti — am. rect. internuson végzett — műtét nem ad kielégítő eredményt, a következő beavat­kozás milyenségét az új motoros állapot határozza meg. Amennyiben a hori­zontalis és verticalis hatás egyaránt elégtelen, a fent említett Hugonnier-féle műtét jön szóba; amennyiben csak a V-tünet dominál Dunlap szerint csupán feljebb helyezzük a külső egyenes izmot. Ugyancsak a Hugonnier-féle műtét javasolható olyan esetekben— mint első corrigáló műtét —, hol a belső egyenes izom érintetlen és a divergentia mértéke csekély. Külön meggondolást kívánnak azon esetek, hol a V-exotropia kifejezettebb magassági eltéréssel is jár (Tamler: „nem tiszta” V-syndroma). Gyakoribb a sursoadductorius forma (Urist beosztása). Mivel ezen esetekben a felső ferde szemizom túlműködése még valószínűbb, az általunk fentebb ajánlott műtét: a belső egyenes izom le feléhelyezése a verticalis incomitantiát is befolyásolja. Ha azonban e műtét jelentős magassági eltérést hagy maga után, kívánatos a m. obi. inferior myectomiája is. Különösen olyan esetekben, hol a külső egyenes reoperatiója során, ez könnyen felkereshető. Ha a postoperativ s. c. alternáló jellegű és a deviatio mértéke fel-, ill. le­felé tekintéskor mindkét szemen kb. azonos, két oldalon egyidejűleg végzett műtét is szóba jön. így, az előbb említett műtétek mellett, kisfokú divergentia esetén, Sevrin ajánlatára, a felső ferde szemizmok erősítése. Összefoglalás A szerző szerint a convergens kancsalság műtétjét követő V-exotropiánál a horizontális mozgászavar s így az adductiós elégtelenség oka a belső egyenes szemizom aequator mögötti tapadása, a V-tünet oka pedig az abducáló m. obliqus inferior és az adducáló m. rectus inferior hyperfunctiója, ill a m. obliqus superior hvpofunctiója. A műtéti correctióval éveket várni nem taná­csos (elégtelen binocularitás, diplopia veszélye). A végzendő műtét függ attól, hogy milyen műtét okozta a divergentiát. Érintett belső egyenes esetében ennek előre és lefelé varrását javasolja, esetleg reseetióval combinálva. Ez a magassági eltérést is corrigálhatja. Más esetekben pl. Hugonnier műtétjét stb. ajánlja. IRODALOM. Bielschowsky, A.: Die Motilitätsstörungen der Augen. Gr.-S. Hand­buch der ges. Augenheilk. Bd. VIII., Kap. XI., S. 114. Springer, Berlin 1932. — Breinin, G. M.: Arch. Ophthal. (Chicago) 57, 166 (1957). — Brown, H. W.: Transact. Amer. Acad. Ophthal. Otolaryng. 57, 163 (1953). — Dunlap, E. A.: Zbl. ges. Ophthal 85, 285 (1962). — Dunlap, E. A.: Ophthal ib.-amer. 23, 29 (1962). —Hugonnier, В.: Bull. Soe. ophthal. France 8, 585 (1958). — Jampolsky, A.: eit. Krüger. — Knapp, Ph.: Transact. Amer. Soc. Ophthal. 57, 665 (1959). — Krüger, К. E.: Physiologische und methodische Grundlagen der Pleoptik und Orthoptik. S. 139. Thieme, Leipzig 1967. — Libiczktf, II.: Csl. ofthal. 15, 284 (1959). — Lyle und Jackson: Praktische Orthoptik in der Behand­lung des Schielens und anderer Anomalien des Binocularsehens. S. 151. Urban und Schwarzenberg, München—Berlin—Wien 1957. —Pigassou, R. et Garipuy, J.: Ophthal­­mologica 155, 217 (1958). —- Sachsenweger, R.: Augenmuskellähmungen. S. 234. Thieme, Leipzig 1966. — Sevrin, G.: Arch, oftal. hisp.-amer. 22, 336 (1962). — Sternberg, A. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom