Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

A II. sz. Szemklinika közleménye (igazgató : Nónay Tibor, az orvostudományok kandidátusa)

Pterygium elleni műtéteink eredményei 10 éves beteganyagunkban

OPAUSZKI ANNA és BENCSIK RÓZSA

A pterygiumról találóan írja Rosenthal, hogy ezt az elváltozást már „bemetszették, eltávolították, hasították, transplantálták, kivágták, cauterizálták, megfordították, galvanizálták, melegítették, kettévágták, rotálták, coagulálták, visszahelyezték, besugarazták és mégis nó' primaeren és secundaeren.”

Már az 1800-as évek közepén kidolgoztak két, a ma végzett pterygium ellenes műtétek alapját képező sebészi eljárást. A pterygium exstirpatioját Arit közölte 1850-ben, a kötőhártya tasak alá bújtatását Desmarres 1855-ben. Utóbbi eljárást Mac Reynolds módosította. A ma alkalmazott műtéti eljárások elsősorban a keletkezett hiányok pótlásának módjában térnek el az említett eljárásoktól. Bármelyik eljárást is alkalmazzuk a recidivák száma az irodalmi adatok tanúsága szerint 0—90% között változik. Ezt az igen nagy eltérést véleményünk szerint nem az egyes műtéti technikák közötti különbségek, hanem a recidivák elbírálásának módja eredményezheti. Kamel például 600 esete kapcsán egyáltalán nem is említi, hogy volt-e recidivája. Mások nem adják meg a postoperativ ellenőrzés idejét. Minden egyes új technika ismertetésekor nagyon jó eredményekről számolnak be, azonban később más szerzők, ha ugyan ezt a módszert alkalmazzák, már lényegesen magasabb recidiva százalékot tapasztalnak.

Beszámolónk 178 pterygium miatt operált beteg adatait és 272 műtétének eredményeit ismerteti. Klinikánk 10 éves beteganyagából csak azokat az eseteket dolgoztuk fel, amelyeket az utóbbi hónapokban módunkban állt ellenőrizni, s a műtét óta legalább két év telt el. Az irodalmi adatokkal megegyezően a nemek szerinti megoszlásban lényeges eltérést mi sem találtunk, betegeink 54%-a férfi, 46%-a pedig nő volt.

A pterygium elsősorban a 20—30 éves korú egyéneken fejlődött ki. Tapasztalataink szerint a pterygium műtétek után 88%-ban marad vissza 1,0 D-nál nagyobb, legtöbbször ferde tengelyű asztigmia.

Á vizsgált betegek munka-és életkörülményeinek részletes elemzése alapján megerősíthetjük az eddigi tapasztalatokat, melyek szerint a pterygium kialakulásának elősegítő tényezője a chronikus napsugárártalom és a levegő szilárd részecskékkel való szennyezettsége. Ezeket a károsító tényezőket eseteink 80 százalékában találtuk, de 20%-ban semmilyen ártalmat sem tudtunk kimutatni, a pterygium mégis kialakult, nőtt, sőt recidivált is. Azt, hogy a napsugárzás melyik összetevője és milyen módon felelős a pterygium kialakulásának elősegítéséért, állatkísérlettel szeretnénk eldönteni.

Vizsgált eseteinkben hatféle pterygium ellenes műtétet alkalmaztunk. Eredményeinket az 1. ábrán láthatjuk.

Recidivák száma fiatal korban a legnagyobb, ilyenkor ugyanis gyakoribb a hyperaemiás, aktívan növő pterygium. Recidivált pterygium műtéteink eredményét a kor nem befolyásolja.

A pterygium fennállási ideje a recidivák számát lényegesen nem változtatja meg. Érdekes módon a pterygium nagysága sem befolyásolja a műtéti eredményeket.

Szemészet 1969. 106. 298—299.

298