Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
nél. Sajnos az egyébként kitűnő hatású éternek számos olyan mellékhatása van, amely miatt nem minden esetben alkalmazható utóhatás nélkül. Ezek közül legismertebb, hogy hányingert vagy hányást okoz, főleg a narkózis befejezése után, gyakran azonban annak kezdetén is. Ez a hatás Knoll szerint az esetek 57%-ában fellép és ebből a szempontból az összes használt narcoticumok közül az éter a legkedvezőtlenebb. A másik nem elhanyagolható hibája, hogy légúti megbetegedéseknél, amelyek főleg gyermekkorban gyakoriak, nem alkalmazható. Az éter előbb említett hátrányos tulajdonságai miatt kezdtünk el olyan szer után kutatni, amely megtartja az éter előnyös tulajdonságait, de mentes annak hátrányaitól. Ezt a narcoticumot a Vinydanban találtuk meg, amely az éternél ötször erősebb hatású és megfelelő koncentrációban belélegezve hozzávetőleg másfél perc alatt mély narcosist okoz. Igen nagy előnye, hogy 4 perc múlva bomlatlanul eliminálódik és ennek megfelelően gyors és utóhatásoktól mentes ébredést biztosít. Az elmondott előnyös tulajdonságai mellett a szernek gyakorlatilag káros mellékhatása nincs. Az egyesek által régebben felemlített májkárosító hatására vonatkozólag szószerint idézzük a szerhez mellékelt gyári útmutatóból az idevonatkozó részt: ,,Máj-functiót rendes körülmények között nem befolyásolja. Hosszan tartó narcosis után, melyben a Vinydan összadagja a 200 ml-t meghaladja, ritka esetben májkárosodást észleltek.” A fenti idézetből tehát kiderül, hogy távolról sem a szer alkalmazásának az időtartamán van a hangsúly — amelyet egyesek maximum 30 percben adtak meg —, hanem az elfogyasztott Vinydan mennyiségnek van döntő szerepe. Ha figyelembe vesszük, hogy egy eredeti üveg tartalma mindössze 25 ml és 20 perces altatási időt feltételezve maximum 2 üveg fogy el, úgy könnyű belátni, hogy ebben az esetben is csupán a megengedett összmennyiség 1/4-ét kapja a beteg. Annak ellenére, hogy mi 50 ml-nél több Vinydant soha nem adtunk, mégis biztonság okáért a beteg kibocsátásakor és fél-, illetve egy év eltelte után azoknál a betegeknél, akik írásbeli felszólításunkra megjelentek máj-functiós vizsgálatokat végeztettünk. Az így nyert eredmények kivétel nélkül negatívak voltak. E rövid bevezető után szeretnénk ismertetni az általunk alkalmazott altatási módszert. A tervezett műtét előtt 1 órával — az egyébként éhgyomrú beteg — testsúly/kg-nak megfelelően i.m. Pipolphen—Hibernal—Atropin cocktailt kap. Ennek eredményeképpen a betegek már enyhén aluszékony állapotban kerülnek a műtőasztalra és ekkor a beteg szájára és orrára Vinydan-nal előzőleg a közepén kissé átitatott 20 X20 cm, réteges gézlapot helyezünk. Felszólítjuk a kis betegünket, hogy kezdjen el számolni és közben a gézlapra lassan csepegtetünk a szerből. Életkortól és egyéni érzékenységtől függően általában 20—30 másodperc múlva a beteg a számolást abbahagyja és beáll az analgesia stádiuma. Ilyenkor egyenletesen tovább adagolva rövid excitatio után következik a mély bódulat szaka, amely a szer pár másodpercenként adott néhány cseppjével minden esetben fenntartható volt. Ezzel a módszerrel — amelyet 1965 nyarán vezettünk be osztályunkon — összesen 153 műtétet végeztünk el az alábbi összetételben: Strabismus ..................................... 124 Discissio cataractae ....................... 4 Enucleatio ..................................... 3 Exstirpatio .................................... 5 Excohleatio ................................... 9 269
