Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Összefoglalva tehát, a mérések értékelhetősége miatt nemcsak a mérőszobában kell mindig ugyanazokat a körülményeket biztosítani, hanem a mérendő egyén előkészítését is mindig hasonlóan kell elvégezni. Ideális lenne a mérés előtt 24h-val mindenféle gyógyszert mellőzni, meghatározott kalóriájú étrendet alkalmazni, a mérendő egyént általános testi és szellemi nyugalomba helyezni. A mérés előtti %—1 órát pedig ajánlatos a mérőszobában eltölteni. ad 3. Nem kisebb problémát jelent a mérőműszer megválasztása. Direkt szemhőmérséklet-mérésre alkalmas, nagyobb szériában gyártott hőmérő tudtunkkal nincs forgalomban. Bőrhőmérők, — melyek ugyancsak felületi mérésre alkalmas ponthőmérők —, kaphatók ugyan, de az érzékenységük nem elegendő, továbbá a mérőfej sem felel meg a szemhőmérséklet-mérésnél megkívánt feltételeknek. A jó szemhőmérővel szemben a következő követelmények támasztása indokolt: 1. kis hőkapacitás, 2. nagy érzékenység, 3. könnyű kezelhetőség, 4. a mérés reprodukálhatósága. Az első két feltételnek csak a termisztor és a termoelem felel meg. Az utóbbi azonban referencia-hőmérsékletet igényel, amelyet csak termosztáttal lehet biztosítani, ez pedig a mérést nehézkessé teszi. Marad tehát a termisztor, mely a harmadik követelményt is kielégíti. A mérés reprodukálhatósága már nemcsak a mérőműszer szerkezetétől, hanem a mérőfej felépítettségétől is függ, melyről a későbbiekben szólunk. A termisztor a hőmérséklet-változásra nagymértékű ellenállás-változást mutat. Amíg fémeknél az I°C-ra vonatkoztatott relatív ellenállás-változás átlagosan 0,4%, addig a különböző termisztoroknál (anyaguktól függően) 3—5%. Termisztorokra jó közelítéssel az „ , В Jít=A exp — T formula írja le a hőmérséklet-ellenállás közötti összefüggést, ahol Rt a termisztor ellenállása a T Kelvin-fokokban mért hőmérsékleten. A és В a termisztor geometriai méretére és anyagára jellemző állandók. A fenti formulából látható, hogy a termisztor ellenállása a hőmérséklet növekedésével csökken. Hőmérséklet-méréshez a termisztort egy Wheatstone-híd egyik ágában helyezik el, s a közvetlen leolvasás miatt az indikátorként alkalmazott //.4-mérőt hőmérsékletre hitelesítik. Sajnos az így kapott skála nem lineáris. Az általunk épített hőmérőben Tungsram 4TH 1,5 típusú csúcstermisztort alkalmaztunk, amelynek hőmérséklet-ellenállás karakterisztikáját előzőleg felvettük. A Wheatstone-hidat tranzisztoros differenciál erősítővel egészítettük ki, így nagyobb érzékenységet tudtunk biztosítani. A differenciál-erősítőben alkalmazott pozitív' és negatív viszszacsatolás segítségével lineárissá tettük az indikátor műszer hőmérséklet-skáláját. Az elkészített hőmérő méréshatárai 3°C'-ként 26—41°C, a leolvasó műszeren a legkisebb beosztás 0,05°(7-nak felel meg. Az egyes méréshatárokhoz hitelesítő ellenállásláncot készítettünk, hogy a telepfeszültség időveli csökkenéséből származó hibát az érzékenység szabályozásával kiküsszöböljük. Ä termisztor és a mérendő felület közötti hőcsere a mérés közben kifejtett nyomóerőtől is függ. Teljesen lehetetlen az, hogy a mérő egyén minden esetben ugyanazt a nyomóerőt produkálja egy merev mérőfejjel. Ezért magát a termisztort egy olyan mérőfejben helyeztük el, amely a mérés alatt állandó nyomóerővel tartja a termisztort a mérendő felületre. Ezzel a reprodukálhatóság kritériumának is eleget tettünk. Az állandó nyomóerőt úgy biztosítottunk, hogy a mérőfejbe rugós erőmérőt építettünk be, amely a termisztorhoz galvanikus csatlakozást is biztosít. A kívánt nyomóerőnél az erőmérő egy kontaktust zár, s a készülékbe beépített jelfogó a termisztort automatikusan rákapcsolja a differenciál-erősítőre. A kontaktusok olyan kiképzésűek, 26
