Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

A legidősebb minden irányba szórta a fényt, a szemészeti világon kívül is, a legfiatalabb meg sziporkázóan új színeket sugárzott. De Blaskovicsé volt az állandóan, simán világító megnyugtató fényt adó csillag.

Nagy élvezet volt tudományos előadásait hallgatni. Egy-egy műtét fejlődését nagyszerű rajzokkal mutatta, magyarázta. Az egymást fedő és követő 10—12 ábra úgy hatott, mint egy lassított (solw motion) mozgófelvétel, amivel ez a nagyszerű módszer fel is ért. Ezek a műtét fejlődését, tökéletesítését mutató ábrák annak helyességét annyira bizonyították, hogy nem is emlékszem, volt-e valaha vita egy ilyen előadás után. Sohasem merült fel kétség, vajon megfigyelése vagy technikája helyes volt-e?

Már csak azok emlékeznek rá, akik az ötödik évtized közepét járják, vagy azon túl vannak. De pl. a ptosis műtéttel kapcsolatban neve most is él világszerte. Legalább három amerikai szemész a műtétnek egy kis módosításával saját hírnevét lényegesen fokozta.

Mintegy 14—15 év előtt divatos volt még a sclera resectiója, majd a sclerát sclerával fedő, vagyis egyik scleralis lebenyt a másik lebeny fölé csúsztató eljárás. Ez utóbbit K. Swann mint új eljárást — imbricatio — elő is adta 1956- ban. Kronfeld Péter emlékezett Blaskovicsnak a Szemorvos-társaságban tartott előadásának néhány soros német ismertetésére. Ebből levelezésünk indult, aminek eredménye az volt, hogy Kettesy professzor szíves volt rendelkezésemre bocsátani Blaskovics eredeti magyar közleményét. Ezt angolra fordítva elküldtem Kronfeldnek, Swannak és Pischelnek, akik akkor a retina-leválás amerikai nagymesterei voltak.

Célom az volt, hogy Blaskovics prioritása ebben a lebenyt csúsztató eljárásban, ami a sclera resectiót biztosabbá tette, elismerést nyerjen.

Az angol fordítást és a három említett szakember erre vonatkozó levelét — tisztelettel Blaskovics emlékének —felajánlom a Blaskovics-archivum részére.

Ügy emlékszem rá, mint egy jóságos, csendes nagyapára. Talán — mert a sors nem adott neki családot — minket, a következő nemzedéket tekintett gyermekeinek. De túlságosan zárkózott volt, hogy ezt elárulja. Szeméből biztatás sugárzott, ami megnyugvást jelentett nekünk kezdő előadóknak. Tudjuk, hogy szakmájának élt, és semmiféle emóció nem zavarta tudományos életében.

A szemészet történetében, tudományában neve él „aere perennius”.

Befejezésül az elnök köszönetét mond az összes előadónak és felszólalónak. Blaskovics személyét, alakját, munkáját, jelentőségét az előadók az élet elevenségével idézték elénk. Az emlékülés minden jelenlevő számára felejthetetlen nagy élményt jelentett.

Május 30-án délután, valamint május 31-én délelőtt és délután Boros Béla, Lugcssy Gyula és Miklós Andor elnöklete alatt a tudományos ülések folytak le. Valamennyi tárgykört baráti légkörű, élénk, tanulságos vita követte.

246