Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
újult esetek számát és százalékos arányát a II. táblázaton közöljük. Átlagos megfigyelési idő az Imre—Celsus szerinti műtétekben 23 hó, a Kettesy és a Korchmáros szerinti műtétekben 9—9 hó. Kiújulás miatt újabb entropium ellenes műtét ugyanazon a szemhéjon az I. csoportban 47 esetben egyszer, 21 esetben kétszer, 10 esetben háromszor és 3 esetben négyszer; a II. csoportban 14 esetben egyszer, 1 esetben háromszor és 1 esetben négyszer történt. Megbeszélés és következtetés Az I. táblázaton közölt adatok aránya lényegében hasonló az irodalomban található arányokhoz. Kétségtelen, hogy a nem heges entropium kialakulására a talajt a változás korával kapcsolatos átalakulások készítik elő. Az entropium megjelenésének aránya az életkor emelkedésével fokozatosan növekszik. Ennek a megállapításnak nem mond ellent az a tény, hogy 80 éven felül az entropiumos esetek száma csökken, hiszen ennek a korosztálynak a lélekszáma is rohamosan csökken — és egyéb bajok és okok miatt ebből a korosztályból aránylag kevesebb entropiumos beteg kerül műtétre. A jobb oldalon kialakult entropiumok nagyobb száma valóban összefüggésbe hozható a jobbkezességgel: a jobb oldali végtagok fokozottabb izommunkája a jobb oldali n. facialishoz tartozó izmok fokozottabb működését válthatja ki. Az emberek többségének mimikái szájmozgása is jobbra irányuló és általában könnyebben hunyorítunk jobb szemünkkel, mint a ballal. A II. táblázaton szembetűnő, hogy az I. csoport műtéti eredményei korántsem kielégítőek: az Imre-Celsus szerint operált 138 eset majd egynegyede 3 hónapon belül, egyharmada 6 hónapon belül, több mint fele 1 éven belül és összességükben 10 közül mintegy 7 kiújult; a Kettesy szerint operált 21 eset jó kétötöde 3 hónapon belül, több mint fele 6 hónapon belül, kétharmada 1 éven belül és összességükben négyötöde kiújult. A 11. csoportban 37 esetből 3 kiújulást észleltünk (a 7., 10., illetve a 11. hónapban), ami nagyjából hasonló Hill és Feldman [6] közleményében található eredményekhez (26-ból 23 nem újult ki 40,2 hónap átlagos megfigyelési idő alatt), de elmarad Zehetbauer [7] közleményében szereplő eredményektől (Wheeler [8] szerint operált 20 esetükből 3 hó—3 évi megfigyelési idő alatt egy sem újult ki). A műtéti eredmények különbözőségének oka elsősorban a műtéti eljárások elméleti felépítésének különbözősége és részben a műtétek különböző technikával és mértékben való végrehajtása. (Az I. csoportban 34, a II.-ban 9 operatőr végezte a műtéteket.) Az Imre—Celsus-műtét lényege a Szemészet-ben /.927-ben megjelent előadásreferátum [2] szerint az, hogy a szemhéj bőrének vízszintes irányú feszítése nyomást gyakoroljon a tarsus alsó szélére és a szemhéj bőre függőleges irányban is megrövidíttessék. Imre /.942-ben [.3] további részleteket közöl: ír a szemhéj bőr alapos alápreparálásáról és a csipesszel lehúzott szemhéjszéli izomkötegek bőrvarratokba való befogásáról (Lábra) Nónay 1943-ban [9] az Imre—Celsus-műtét végrehajtásában keskeny izomcsík kimetszését is ajánlja. Kettesy 1959-i [5] közlése szerint műtétének lényege a tarsuson levő izomkötegek kiirtása. Csak mellékesen említi meg, hogy a tarsus konvex széle alatt is kiirtható néhány izomköteg (mi eszerint végeztük a műtéteket), jóllehet 1948- ban megjelent közleményében [4] a ,,palpebralis” izmok teljes kiirtása mellett még az ,,orbitalis” izomzat nagyobbik részének kiirtását is javasolta (2. ábra). 14 Szemészet 209 1. ábra. Imre—Celsus műtété
