Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-08-01 / 3. szám

Szemészet 1969. 106., 182—183.

A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) közleménye

Értágítók hatása a cornea hőmérsékletére

OPAUSZKI ANNA, BENCSIK RÓZSA, BŐGI JÚLIA

Az értágító gyógyszerek számának növekedése felveti annak szükségességét, hogy közöttük — hatáserősség szempontjából — bizonyos sorrendet állítsunk fel. Az alkalmazható összehasonlító vizsgálatok száma igen nagy. Így például a következtetések levonására alkalmas módszer:

— a bőr kipirulás fokának és kiterjedésének, valamint

— a bőr felmelegedésének mérése,

— az átáramló vérmennyiség meghatározása plethysmographiával,

— a lüktetések növekedésének ellenőrzése oscillometriával, oscillographiával (Petrányi, Szegedi),

— érellenállás-csökkenés vizsgálata rotameterrel (Méhes),

— ellenáramlásos infusiós vénás izotóp-diluciós módszer stb. (Solti és munkatársai ).

A cornea hőmérsékletét meghatározó tényezők: az endogen anyagcserehő, az exogen hő, amit a vascularis rendszer közvetít és a külső környezetből származó hő.

Amennyiben az endogen anyagcserehő és a külső környezeti hő állandóságát biztosítani tudjuk, az avascularis cornea hőmérsékletét az iris és a csarnokvíz hőmérsékletének megváltoztatása révén a véráramlás változása szabja meg (Mapston).

Ezen meggondolás alapján alkalmaztuk az egyes értágítók összehasonlító vizsgálatakor a cornea hőmérséklet-változásának mérését.

Módszer:

Azonos kísérleti feltételek között retrobulbarisan adott értágítók hatására a corneán és a hátsó póluson bekövetkező hőmérséklet-változásokat regisztráltuk réz-konstantán thermoelemmel. Vizsgálatainkat egészséges, felnőtt, kb. 2 kg súlyú nyulakon végeztük két csoportban.

Öt-öt nyálon 1%-os Tetracain-oldattal való érzéstelenítés után mértük a cornea centrumának hőmérsékletét közvetlenül az injekció beadása előtt és utána öt perc múlva, majd tíz perces időközökben 2,5—3 órán át. A mérés folyamán a szemhéjakat a corneától állandó távolságban rögzítettük.

Egy-egy nyálon Chloralose-morphium i. v. narcosisban meghatároztuk sclera-seben keresztül bevezetett tűszerű véggel a szem hátsó pólusának hőmérsékletét (Mathaus).

Kapott eredményeink értékeléséhez kontroll méréseket végeztünk. Az egyik kontroll csoportban öt nyúl egy-egy szemének felületi hőmérsékletét mértük 1 %-os Tetracain érzéstelenítésben 2,5 órán keresztül tíz percenként. A tíz-tizenkettedik mérésnél több esetben néhány tized fokkal a kiindulási érték fölé emelkedett a hőmérséklet. Ez meghaladta a műszer hibahatárát, s magyarázható az igen gyakori mérések mechanikus hatása következtében kialakult értégulattal. A másik kontrollcsoportban egy ml fiziológiás konyhasóoldatot adtunk retrobulbarisan, 8 az előbb leírt időközökben meghatároztuk a szem felületi hőmérsékletét. A kapott értékek megegyeznek az előző kontrollcsoport eredményeivel.

Vizsgálatainkban négy értágító hatására bekövetkező hőmérséklet-változást regisztráltunk. A mindannyiunk által már évek óta használt és bevált értágító, Tolazolin hatását állítottuk párhuzamba az utóbbi években előállított három más értágító, a Nospa, Bupatol és a Halidor hatásával.

Azért választottuk a felsorolt értágítókat, mert több kutató (Osengődy, Kusztos) különféle módszerrel igazolta, hogy értágító hatásuk mellett emelik a perifériás ereken az átáramló vér mennyiségét, csökkentik az érellenállást és növelik a pulzus amplitúdót (ábra).

Tolazolinból öt mg/kilogrammnyi mennyiséget adtunk retrobulbarisan. A tapasztalható hőmérséklet-emelkedés maximumának átlaga 1,8 fok Celsius volt.

182