Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
73,8%-ában ott találtuk a felsorolt s a központi-idegrendszert károsítani tudó tényezők valamelyikét. Az egészségesek csoportjában viszont az anamnesisben található ilyen peristatikus factor ennek a felét sem teszi ki (34,2%), s ebből is 29%-kal a kisebb jelentőségű 3000 g-on aluli születési súly szerepel (2600 g-on alul csupán 10%). Az előzőekben, a motorium anomáliáit elemezve, meglepően gyakorinak találtuk a kancsalságban a központi-idegrendszer károsodására utaló tüneteket. Azonban megismerve a peristatikus tényezők előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatokat azt mondhatjuk, hogy a meglepőbb inkább az lett volna, ha a pozitív neurológiai lelet nem ilyen gyakori. Megbeszélés A vizsgálati eredmények között sok érdekes adatot találunk. Ezekből azonban most a szemészeti és idegrendszeri párhuzamos vizsgálatoknak azon részeit elemezzük, amelyek hozzájárulhatnak az aetiologia, a pathologia és esetleg a therapia egyes problémáinak tisztázásához. A külső szemmozgató izmok impulsusaikat a) az ellentétes oldali pyramis pályákból, b) a vestibularis, valamint valószínűen a facialis magvakkal is összeköttetésben álló fasciculus longitudinalis medialisból és c) a colliculus superiorból, ill. a látómezők impulsusait vezető tractus tectobulbarisból kapják. A különböző területek közvetlen és közvetett kapcsolataira Szentágothai gondos munkái utalnak. A formatio reticularis, a felsorolt területek functiójának koordinálásában és integrálásában tölt be elsőrendű szerepet. De e terület mesencephalis részén foglal helyet a vízszintes szemmozgások tekintőközpontja is (Szentágothai). A reticularis zona facilitáló és inhibitoros functiójának egyensúlyi állapotát bármilyen károsodás megbonthatja, ami viszont a szemmozgások összerendeződését éppen úgy megzavarhatja, mint a felsorolt többi structura bármelyikének sérülése. Ismeretes az is, hogy az általános mozgásorganisatiót irányító sejtek legnagyobb része, amelyeknek a szemmozgásokkal való kapcsolata is bizonyított, az említett területek structurájába van ágyazva. Ezért az általános mozgásorganisatio elemeit érő károsodás esetén — amikor a sérülés milyenségétől, helyétől és kiterjedésétől függően a motoros functiók zavarának legváltozatosabb tüneteit észlelhetjük, — természetesen gyakoriak lesznek a szemmozgás zavarai is. Kancsaloknál az általános mozgás-organisatio bántalmazottságára utaló tünetet majdnem 87%-ban találtunk. A nem kancsaloknál viszont alig 14%-ban volt pozitív a neurológiai lelet, pedig ezek között szerepelnek a gyógypedagógiai-iskolába járó tanulók is. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy a kancsalság aetiologiájában az általános mozgás-organisatio zavarát okozó tényezőknek döntő szerepük van. De mint arra már Dódén azon munkája is utal — amelyikben nystagmometriás eljárással a kancsalok 50%-nál kóros eltérést tudott kimutatni az opto-vestibularis rendszerben, — az egyéb neurológiai eltéréseket is igen sok esetben csak célzott vizsgálatokkal deríthetjük fel. A motorium hibás működése a kancsalság kialakulásán kívül a visus anomalia milyenségét is befolyásolhatja. Ha a kancsalságban ugyanis azoknak a külső szemmozgató izmoknak tónus-egyensúlya zavart, amelyeket a nervus oculomotorius lát el, amelynek rostjaiban a belső szemmozgató izmokat beidegző, parasympathicus pályák futnak akkor bizonyos területük károsodása esetén 130
