Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
feltűnően jó hatást látott 5 súlyos szemfenéki elváltozásban szenvedő betegén. Hazánkban Brosser 1966-ba,n ismertette az oestriol-succinát jó hatását. Legutóbb Szodoray 1968-ban utalt az oestrogének vasoactiv hatására, amely vasculitises betegek állapotára is kedvező. Az elmúlt évben a hannoveri Kali- Chemie gyár Presomen nevű természetes, kapcsolt oestrogeneket tartalmazó haemostypticumával megfigyeléseket végeztünk diffus parenchymás vérzések elhárítása mellett súlyos, szemfenéki elváltozásokat mutató cukorbetegeinken. A gyógykezelést lehetőleg optimálisan beállított vércukor értékek mellett kezdtük el és igyekeztünk nagyobb vércukor ingadozásokat elkerülni. Általában a 20 mg-os Presomen ampulla intravénás injectióját alkalmaztuk az eset súlyosságához mérten egy-két-három, esetleg több injectióban, majd áttértünk az 1,25 mg-ot tartalmazó erősebb dragéera. Ezt naponta egyszer szedettük általában 20 napig. A prolongált kúrát a 0,3 mg-ot tartalmazó gyengébb dragée napi háromszori adagolásával folytattuk. A kezelés folyamán mellékhatást mint anaemiát, thrombocytopeniát, gynecomastiát, nőknél vérzést, szemnyomásváltozást stb. nem észleltünk. Kilencven perccel a 20 mg-os Presomen intravénás injectiót követően a csarnokzugi ellenállás, ill. elfolvási coefficiens számottevő változást nem mutatott. Figyeltük, az alvadási időt, prothrombin időt és szintet, thrombocvta-számot, serum cholesterin és összlipoid értékeket, amelyek számottevően nem változtak. Tonizáló és a psvchés állapotra gyakorolt kedvező hatását mi is megfigyeltük. Az oestrogenek haemostvptikus hatásának magyarázatára nagyon sok feltevés és megállapítás található az irodalomban. M. Schiff és H. F. Burn szerint a savanyú mucopolysaccharidák megszaporodása, ill. a megnövekedett polymerisatió a capillaris falak sol-gél egyensúlyát a gél állapot javára változtatja meg. A savanyú mucopolysaccharidák, valamint az említett polvmerisatió bizonyítására festési eljárások, ill. az utóbbit demonstráló metachromasia felhasználható. Ezt nagyon szép histochemiai technikával tudták az előbbi szerzők, valamint«/. W. Swan demonstrálni. Magunk is megkíséreltük egy 17 éves férfi betegünk proliferativ retinopathiás szemén a szemtekei kötőhártyából nyert két darabkának a szövettani feldolgozását. Ezek közül az egyik Presomen adása előtt, a másik pedig 20 mg. Presomen intravénás beadását 90 perccel követő kimetszés után történt. Kórházunk pathologusa dr. Csermely tanár által elvégzett Pás, chresylibolva, acriflavin, alciánkék — Hale — Pas festések számottevő különbséget nem mutattak. Ugyanígy jártunk egy thrombosis venae centr. ret.-ét követő secundaer glaukomában megvakult szem retinájának feldolgozásával, amikor is a beteg az enucleatiót megelőzően öt napon át 20 mg. Presoment kapott intravénásán. Histochemiai eredményeink negatív volta ellenére, klinikailag mégis kedvező megfigyeléseket tettünk. Figyelemmel kísértük betegeink látásélességét, az egész szemfenék aspectusa mellett egyes retinarészek elváltozásait direkt szemtükrözés, ill. szemfenéki réslámpa vizsgálat igénybevételével. A pontosan regisztrált elváltozásokat heteken, hónapokon át megfigyeltük. A fluorescein angiographia értéke még nem teljesen tisztázott, az irodalomban azonban már találhatók erre vonatkozó kedvező adatok. Sajnos, igénybevételére, valamint fundus fotográfiára nem volt lehetőségünk. A mikroaneurysmák retinalis-üvegtesti vérzések mellett figyeltük a kis venuláknak, arterioláknak caliber differenciáit, egymáshoz való viszonyukat. Ezek változásait észlelve következtettünk a venulákban támadt pangásra, véráram lassúbbodásra. A kemény és puha retinopathiás gócok, neovascularisatio, más proliferativ jelenségek nagysága és progressiója mellett pontosan észleltük az esetleges lipoid structurákat az érfalak mentén. A látásélesség mint szubjektív bizonyíték mellett az előbbiek voltak az objektív lelet kialakítói. 112
