Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1869. 106. 103—110. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Boros Béla egyet, tanár, az orvostud. kandidátusa), a Pécsi Gyermekideggondozó Intézetnek (vez. főorvos : Farkas Gábor) és a Bolyi Egészségügyi Gyermekotthonnak (ig. főorvos : Major László) közleménye Idiota gyermekek szemtünetei SEBESTYÉN JÁNOS, ÍAEKAS GÁBOR és MAJOR LÁSZLÓ Az emberi fejlődészavarok kóreredete gyakran csak retrospectiv adatokkal és így bizonytalanul tisztázható. A pathologiai princípiumok különböző (intracellularis, intrachromosomalis stb.) — külső és belső tényezők által befolyásolt — anyagcserezavarokra vezethetők vissza (Goerttler, Degenhardt, Becher, Lund és mtsai). A kyemopathiákban döntők a teratogen ágensekkel kapcsolatos deter minatiós periódusok: a faj fejlődés egyes szervekre vonatkoztatott „kritikus fázis”-ai (Töndury). Ezek azonban ophthalmoneurologiai összefüggéseikben eddig nem teljesen tisztázottak. Az ún. idiotia-syndroma (,,Syndrom Keim-dysplasmatisches” ) okául a petesejt, legtöbbször exogenen inducált fejlődészavarát tételezik fel. Ügy gondoljuk azonban, hogy éppen e tünetcsoporttal és ezzel rokon kórképekkel járó szemelváltozások eltérő jellege kérdésessé teszik a károsodás idő- és támadáspontját. Ezt mutatják 124 idiota gyermekbetegen végzett vizsgálataink adatai is, mint a neuropsychiatriai, szemészeti stb. kórjelek bizonytalan oki összefüggései. Szerzőtársaink e beteganyag ideggyógyászati, örökléstani stb. vonatkozásait már ismertették. Jelen közlemény elsősorban szemészeti tárgyú, és ezért más jellegű megfigyeléseink részletezésére nem térünk ki. Az egységesség szempontjából beteganyagunkat beszűkítettük. így kihagytuk a Down-kóros betegek ismertetését, mert e ö-syndroma (trisomia 21) általános és szemészeti vonatkozásai a chromosoma-kutatás során ismét előtérbe kerültek és közismertté váltak (l. Cagianut). Betegeink járni, beszélni nem tudó idióták. Általában igen nyugtalan gyermekek, kiknél finomabb műszeres vizsgálat kivihetetlen volt. Az alábbiakra kívántunk, illetve tudtunk választ kapni: 1. Mennyiben tér el az idióták refractiója a normalis szóródástól ? 2. Milyen mozgászavaraik jellege és milyen ennek összefüggése a refractióval, orbitával, illetve egyéb okokkal ? 3. Milyen szemfenékelváltozások észlelhetők? 4. Milyen egyéb szemészeti megbetegedéseket találtunk ? Ad 1. Refrádiós változások. Ismeretes, hogy a szem fénytörése törésmutatóinak örökletes korrelációjával kapcsolatos (1. Frangois), tehát több tényező függvénye. A szokványos refractio — emmetropiás maximummal — haranggörbével fejezhető ki; praktikusan ±3,0 D-nyi variációval. Ezt mutatja Scheerer—Beetsch (l/а ábra), illetve Scheerer sémája, mely utóbbi a myopiás retinadegeneratiók gyakoriságát is feltünteti. Idiótáink fénytörés-megoszlását ábrázoló görbe (1/b ábra) ezektől erősen eltér és hypermetropia irányába mutat eltolódást. (Hasonló adat Guillaumat—Morax—Offret-nél) 116 betegnél (átlagos életkoruk 13 év) sikerült cycloplegiában árnyékpróbát végeznünk. 72 gyermeknél (62%) találtunk 1,0 D.-t meghaladó túllátóságot, 16-nál (14%) emmetropiát, illetve ±0,5 D. eltérést, és 25-nál (24%) 1,0 D.-nál nagyobb rövidlátást. Tehát a myopiások száma is jóval meghaladja a normalis előfordulási arányt. Ugyancsak abnormis gyakoriságú (14%) volt a 2,0 D.-nál nagyobb — inkább hyperop — astigmatismus is. Az astigmatismus átlaga 1,0 D. volt (más szerzőknél 0,5 D). A túllátóság halmozott előfordulása azt mutatja, hogy 103
