Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
A 7. ábra 40 hypothalamus károsodott betegnél végzett ophthalmodynamometriás vizsgálat eredményét mutatja. Ezek a betegek compenzált nyilvánvaló glaukomások és latens glaukomások voltak. — 7a ábra: (ülő testhelyzet) az alacsonyabb nyomású szemeken az ophthalmodynamometriás értékeknek a ,,kell-érték”-től való eltérései a normális sávban vannak: a magasabb nyomású szemek értékei viszont negatív irányba tolódtak. — 7b ábra: (fekvő testhelyzet) az ülő testhelyzetből lefektetés vasokonstrictiós hatása mind az alacsonyabb, mind a magasabb nyomású szemeken az esetek többségében csak kismértékben érvényesül. Kis linearis különbséget [Weigelin és Lobstein) a reflectorikus vasoconstrictio, ill. vasodilatatio hiányával magyarázhatunk. 7c ábra: a latens glaukomás esetekben pozitív megterhelósi próba után az értékek a negatív irányba tolódnak. Azoknál a betegeknél, akiknek ophthalmodynamometriás eredményeit itt ismertettük, sem ülő, sem fekvő testhelyzetben oldalkülönbséget a brachialis vérnyomásban nem találtunk. Schellong (1933, 1936) hypodynamiás keringésszabályozási zavart talált a Stertz (1931)-féle diencephalikus syndromában. Remky (1956a, b) gyakran talált féloldali retinalis artériás hypotensiót koponya-trauma késői következményeként. Mindkét fő betegcsoportban, a valódi glaukomás betegeknél 40%-ban találtunk egy-, vagy kétoldali, kezdődő, ill. előrehaladott glaukomás excavatiót. A latens glaukomás csoportban gyakori volt a kifejezett physiologiás excavatio, az értölcsér nasalra tolódásával. A gonioscopiás kép — egyes kivételektől eltekintve — széles, ill. középszéles csarnokzugot mutatott, jelentős százalékban a Schlemm-csatorna vonalában durvább-finomabb pigmentatióval. Következtetések A primaer glaukoma kóroktanában a hypothalamusnak több szerző tulajdonít szerepet. A szemnyomás hypothalamikus szabályozását kutató állatkísérletek eleddig azzal zárultak, hogy a szemnyomást nem egy körülírt hypothalamikus „központ” szabályozza, hanem az egész hypothalamus integratiós regulativ functiója, amely magasabb idegi központok ellenőrzése alatt áll (Gloster, 1959; Sallmann, 1959). Krieger és mtsai (1956) és Weinstein (1957) számos hypothalamikus sérülést találtak olyan elhalt betegeken, akiknél ante mortem acut glaukomás roham jelentkezett. Az itt ismertetett 24 nyilvánvaló glaukomás beteg között, acut glaukomás rohamot egy nőbetegnél észleltünk. A többi beteg glaukoma typusa — a klinikai kép és kórlefolyás alapján — inkább simplex typust mutat; a klinikai kép hasonló a steroid glaukomák egy részénél leírtakhoz (Frangois, 1961; Radnót, 1964; Weekers és mtsai, 1964; Orieten és mtsai, 1965). Az utóbbi években Krasnova és mtsai (1966) 23 diencephalikus syndromában szenvedő betegnél 9 esetben találtak glaukomát; Kovalev és mtsai (1966) pedig 38 betegnél, akiknél acromegalia és a diencephalon toxicoinfectiosus károsodása volt kimutatható, 6 esetben találtak glaukomás látófő kivájulást és kóros szemnyomásértékeket. A glaukomának itt ismertetett gyakorisága eseteink előfordulási arányszámához hasonló. Julesz (1957) úgy véli, hogy a Morgagni-syndroma és glaukoma együttes előfordulása nem lehet véletlenszerű jelenség. Pietruschka (1959) monográfiájában azt írja, hogy glaukomás betegeinél ritkán talált hyperostosis frontalis internát, az arányszám ugyanaz volt, mint amit egyéb szemészeti betegségekben kimutatott. 8
