Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

lusaiban már ebben a stádiumban is találtak elektronmikroszkóppal elváltozásokat.

A manifest diabetesnél fontos a gondos ellenőrzés és a helyes kezelés. A jól kezelt és kontrollált eseteknél 19%-ban, a nem ellenőrzőiteknél 90%-ban találtak retinopathiát.

Az öröklésre vonatkozóan még nincs véglegesen kialakult álláspont. Az újabban megindult széleskörű vizsgálatok szerint az a tény, hogy az egypetéjű ikrek egyikénél jelentős %-ban nincs diabetes, míg a diabeteses szülők leszármazottjainál csaknem 100%-os az előfordulás, azt mutatja, hogy a diabeteses Öröklődési egységek penetrálódása incomplet és variabilis.

Weinstein Pál vitavezető összefoglalása

Az elhangzottakból kiderültek bizonyos pozitív megállapítások és maradtak természetszerűen nyitott kérdések is.

Barta professzor hangsúlyozta a morphologia és functio összetartozásának a fontosságát. Ebből a szempontból megállapítható, hogy a conjunctiva és a fundus morphologiai elváltozásaiból következtethetünk diabetesben bizonyos functiobeli elváltozásokra. így a conjunctiván észlelhető aneurvsmák és vérzések eseteiben az irodalom és saját vizsgálatok alapján megállapítható, hogy 75%-ban található coronaria, illetve myocardialis elváltozás, míg ép conjunctiva esetén ezek az elváltozások csak 25%-ban jelentkeznek. A korai dg. szempontjából igen nagy jelentőségű a fluorescein-fotográfia bevezetése, amelyről Brooser adjunctus emlékezett meg saját vizsgálatai alapján, amely vizsgálatokból kiderül, hogy már olyan stádiumban mutathatók ki a szemfenékelváltozások, amikor még azok a szokványos szemtükrözéssel rejtve maradnak.

Pozitív megállapítás volt Varga docens referátumában praediabetesben chemiai és vascularis elváltozások figyelembevétele. A vascularis elváltozások között fontos az a megfigyelés, amire az irodalomban Ditzel hívta fel a figyelmet, hogy a conjunctiva erei között az artériák és vénák 1:2 vastagsági aránya eltolódik és a vénák tágabbak lesznek praediabetesben. Kahánné László Ilona szerint pedig figyelemre méltó a vörösvérsejtek lipoidjainak eltolódása diabetesben.

Nyitott kérdés maradt az erek basalis membránjának viselkedése. Itt nagy ellentmondások vannak. A kóros mucopolysaccharidák lerakódása következtében a permeabilitas fokozódik, annak ellenére, hogy a basalis membrán megvastagodik. Továbbá C-vitamin adagolására a permeabilitás csökken, de ugyanakkor a szemfeszülés is csökken, tehát csökken a csarnokzugi ellenállás is, míg oestradiol succinat alkalmazása után, csökken a permeabilitás és emelkedik a szemfeszülés, tehát emelkedik a csarnokzugi ellenállás. Ezek szerint bizonyos körülmények között diabetesben másképp viselkedik az erek falának, valamint a csarnokzug trabeculumainak a mucopolysaccharida tartalma. Ezekkel áll összefüggésben az a megállapítás is, hogy diabetesben újabban mind több és több glaukoma simplex esetet fedezünk fel.

A therapiában hallottunk kis dosisú cortison adagolásról, a menses időpontjának a figyelembevételéről (Gáli), a hypophysis besugárzásáról (Grósz), a célzott localis diathermiás és photocoagulatióról (Nónay). Nagyon fontos azonban tekintettel lennünk arra az újabb irodalmi adatra a therapia hatékonyságának megítélése szempontjából, hogy 50%-ban spontan gyógyulás is észlelhető.

Befejezésül legyen szabad idéznünk a gerontológusok azon megállapítását, hogy az orvostudomány feladata nem éveket adni az élethez, hanem életet adni az évekhez és ezt mi szemészek kiegészíthetjük azzal, hogy olyan életet adni az évekhez, amelyben a látást is biztosítjuk.

160