Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
A szaruhártya felszínes idegentestjeinek eltávolítása elektromos fúróval BÍBDY KÁROLY, ifj. í ÉJÉ E GYULA és HALMAI OTTÓ A szemsérülések között a fémidegentestek szerepelnek a legnagyobb számban. Iparvidékeken az ambulans betegek jelentős hányadát teszik ki. Érthető tehát a szemorvosoknak az a törekvése, hogy olyan módszer birtokába jussanak, amellyel az idegentest eltávolítása könnyen és kíméletesen elvégezhető és egyúttal az eltávolítást követő komplikációk száma csökkenthető legyen. A felszínes fémidegentestek eltávolítása a szokványos módszerekkel általában nem szokott nehézséget okozni, annál több időt és fáradságot igényel az eltávolított corpus helyén visszamaradó rozsdagyűrű kitakarítása. Ezek a szemcsék ugyanis igen erősen tapadnak a cornea szövetéhez, kapargatás közben lándzsánkkal óhatatlanul is megsérthetjük az epithelt. Réslámpa alatt ilyenkor jól látható, hogy a seb alapja és széle egyenetlen, ez pedig a felhám sérüléssel együtt módot adhat baktériumok megtelepedésére és ulcus kifejlődéséhez. A kórházi és rendelőintézeti ambulantiánkon naponta jelentkeznek olyan betegek, akiknek munkájuk közben idegentest került a szemükbe. így az évek folyamán számtalan ilyen beteget voltunk kénytelenek hosszabb-rövidebb időre a munkából kivonni utókomplikációk miatt, amelyek nem kis százalékban a nem teljesen sima extractiók számlájára voltak írhatók. Kézenfekvővé tették azt a gondolatot, hogy valamilyen hatékonyabb eltávolítási módot kellene alkalmaznunk. A megoldást végül is egy nem egészen új ötlet — nevezetesen a gömbfúró alkalmazása — felfrissítésében és módosításában találtuk meg. A gömbfúró alkalmazását előttünk már mások is — mint pl. Grossmann, Worst és mások — kipróbálták. Magunk az említett szerzők kísérleteiről, illetve módszereiről mit sem tudva, és így tőlük teljesen függetlenül vezettük be az esztergomi kórház-rendelőintézeti egységünkben az elektromos fúró alkalmazását. Módszerünk Egy vagy legfeljebb két csepp 1%-os Pantocain adása után egy perccel, réslámpa control mellett hozzávetőleg 2—3000 fordulatszámú, előzőleg hőlégben sterilizált fogászati gömbfúróval először magát a corpust éppen csak érintve kisodorjuk az ágyából. Az esetek jó részében ez egymagában is elégséges a tökéletes eltávolításhoz. A fúróátmérők nagysága: 0—1—2 között változik a corpus nagysága, illetve a residuum milyensége szerint. Gyakran marad ugyanis rozsdagyűrű vissza, ilyenkor a koszorút néhányszor végigjárva kivétel nélkül mindig sikerül a szemcséket nyom nélkül kitakarítani. Igen ritkán fordul csak elő az az eset, amikor egy-egy erősen tapadó rozsdaszemért többszörösen kell fúrónkkal a szóban forgó területet megérinteni. A corpus eltávolítása után visszamaradó árok széle és alapja egyenletes, benne foszlányokat még nagy nagyítás mellett sem lehet észlelni. A fent ismertetett módszerünket 1963 márciusában vezettük be, és az azóta eltelt 4 esztendő alatt összesen 1346 betegnél alkalmaztuk a gömbfúrót. Ezzel párhuzamosan — az összehasonlítás kedvéért — 488 betegnél a hagyományos (lándzsa) módszerrel távolítottuk el az idegéntesteket. Eredményeinket az — utókomplikációk szempontjából — az alábbi kimutatásban foglaljuk össze: 137
