Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
A malignus exophthalmus esetén végzett műtétek kritikája (Új műtéti elvek malignus exophthalmus esetén) GÁLL JÁNOS T A malignus exophthalmus legsúlyosabb komplikációinak (keratitis e lagophthalmo, szaruhártya szétesése) elkerülésére műtét válik szükségessé. Vagy a szemgolyót kell fedni, vagy a megszaporodott retrobulbaris szövetek compressióját kell csökkenteni. Nagyon súlyos esetekben csak a decompressiós műtétektől várhattunk jó eredményt. A műtétek egyik csoportjának Krönlein megoldása képezi az alapját. A Rowbotham—Clarke-f. műtét, vagy ennek Remenár által történt módosítása sok esetben eredményhez vezetett. A másik lehetőség az os frontale és az elülső agylebeny elemelésével az orbita felső falának eltávolítása, a transfrontalis orbitotomia (Dandy). Mindkét fajta decompressiós műtét nagy tehertétel a rendszerint igen súlyos általános állapotban levő beteg számára. Csak speciálisan felszerelt műtőben végezhető. Talán éppen ez az oka, hogy az esetek nagy részében a szemrésszűkítő műtéteket -alkalmazzák. A szemrés — többnyire jelentős nehézségek árán — különböző blepharorhaphiákkal (Graefe, Elsching, Fuchs) ugyan szűkíthető, de a szűkítéssel járó feszülésfokozódás komoly következményeket vonhat maga után. Indicatiója malignus exophthalmus esetén nem megalapozott. Jobb megoldának tartható Blaskovics és Goldstein által ajánlott m. levator superior tenotomiája. Az esetleges túleredmény, vagy az exophthalmus csökkenése esetén kialakuló ptosis komplikált reoperatiót tehet szükségessé. Malignus exophthalmus esetén az első klinikai tünet, ami a bulbus megzavart anyagcseréjére utal, a bulbaris kötőhártya temporalis alsó felében kialakuló chemosis. Ennek megfelelően az alsó szemhéji redőben behúzódás, a m. tarsalis spasmusa látható. A chemosist tehát az okozza, hogy a protrusióban levő bulbusra az anatómiai adottságok (közel a csontos orbita-szél, köt a ligamentum canthi externi) miatt itt hat legjobban a strangulatio. A pathomechanismus ezen értékelése alapján dolgoztam ki új műtéti megoldásaimat: I. műtét. Enyhébb esetben tenotomia m. tarsalis inferioris. Az alsó szemhéj kifordítása után a tarsus élénél kötőhártya sebet készítünk, majd az izmot a tarsusról levágjuk. Medialisan részleges tenotomia is elégséges. A kötőhártya sebét két végén kifektetett tovafutó varrattal zárjuk. II. műtét. Középsúlyos esetekben ugyanez a műtét lateralis blepharorhaphiával kiegészítve, mely (ismét az eset súlyosságától függően) Elschnig, vagy mások szerint is végezhető. III. műtét. A legsúlyosabb malignus exophathalmus esetén a szemrés feszítésmentes szűkítése érdekében először canthelevatiót kell végezni. IIIh-nál az orbita-szél mögött kb. 1 cm-rel mintegy 1—1 ]/2 cm hosszú vízszintes (vagy függőleges) irányú sebet ejtünk, majd csontig hatolunk és tompán a ligamentum canthi externi tapadó kötegeit részlegesen vagy teljesen leválasztjuk. A belső lemeznél kell vigyázni, hogy a m. rectus externust ne sértsük meg. Két útbaigazító jel: canthelevatio után a szemhéjak láthatóan és érezhetően meglazulnak; ha a m. rectus externust vongálás érné, a bulbus mozogna. A ligamentum canthi externi leválasztása után már a II. műtét (tenotomia musculi tarsalis inferioris + blepharorhaphia) a laza szemhéjakon könnyen elvégezhető, és ezen három műtét kapcsoltan történő elvégzésétől a legsúlyosabb malignus exophthalmus eseteiben is igen jó eredmény várható. Gyógyulás során a műtéti reactio — ellentétben a malignus exophthalmus ellen végzett egyéb műtétekkel — még a hármas műtét-kombinációnál is minimális. A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyet, tanár) közleménye 121
