Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
Fővárosi János Kórház és Rendelőintézet (ig. Takó József) Szemosztály és Kőbányai Gyógyszerárugyár Gyógy szer technológ iái és Biológiai Laboratórium Stabil l°l„-os Adrenalin-szemcsepp előállítása és alkalmazása nyíltzugú glaukoma kezelésére GKÖSZ ISTVÁN, TAKÁCSI NAGY GEZAés DÖMÖKNÍ KIS VIGH LÍVIA Az utóbbi években az 1—2% adrenalint tartalmazó szemcseppeket egyre kiterjedtebben alkalmazzák a chronikus, nyíltzugú glaukoma kezelésénél. A század elején történt megfigyelések (Wessely 1900) nyomán Hamburger (17) vezette be a Links-Glaucosant, főleg secundaer glaukoma ellen. A szer penetratiójának megkönnyítésére ionotophoresist ajánlottunk (16). A számos mellékhatás miatt (glaukomás roham) tartózkodó álláspont alakult ki és a primaer glaukoma therapiájában nem terjedt el (14, 29). A gonioseopia bevezetésével a tendencia megváltozott. Barkan 1938-ban megjelent elmélete szerint kétféle, nyílt- és zártzugú glaukoma léte. Ezt az elképzelést 1950-ig nem fogadták el. 1950 óta az adrenalint csak a nyíltzugú glaukoma esetében használják és így glaukomás roham nem okozott jelentős komplikációt. Elsősorban a liege-i iskolának köszönhető az adrenalin-therapia kiépítése és megalapozása. 1951-ben Goldmann (15) beszámolt arról, hogy az adrenalin használatakor a szem belnyomása alacsonyabb lett, mert a csarnokvíz termelését csökkentette. Ezt az elméletet a későbbiek során többen alátámasztották (5, 6, 22). Weekers (32) az 1-adrenalinnal dolgozott; a csarnokvíz-termelés fluorimetriás mérése alábbi eredményt adott (átlag értékek): 1. táblázat Kísérlet Adrenalin becseppentés előtt után Ép szem.................................................... 0,48 0,34 Nyílt zugú glaukoma.......................... 0,43 0,33 Aphakiás glaukoma .......................... 0,51 0.30 Ezen túlmenően a tonographiás vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a tensio-csökkenés elsősorban a csarnokvíztermelés gátlásán alapszik (33, 34), míg mások az elfolyási ellenállás csökkenését figyelték meg (3, 7, 19, 20). Ügy véljük, hogy a hangsúly a termelés csökkentésén van; ugyanakkor ennek következményeképpen az elvezetés csökkenése áll be, de ez másodlagos! Ezek szerint az adrenalin úgy hat, mint az acetazolamid. Egyéb sympathomimetikus aminok hatásának összehasonlítása kétségtelenné teszi, hogy a lényeg a Sympathikus stimulatiója. Mivel az adrenalin antiglaukomás hatást vált ki, kiegészíti azoknak a mioticumoknak a nyomáscsökkentő hatását, melyek növelik az elfolyást, s így az adrenalinnal kombinált mioticum-therapia hatásosabb, mint külön-külön bármelyik. A sympathicomimetikus aminok általában szűkítik a kötöhártya ereit és mydriasist idéznek elő; az oldallánc hosszabbodásával mindkét hatás csökkenő tendenciát mutat. Így a propylamin-, butylamin-származékok már vasodilatatorok. Míg a noradrenalin pupillatágító, az Aleudrin (isoproterenol) nem. Érdekes a szemnyomásra gyakorolt hatásuk: sem a Sympathol, sem a Neosynephrin (monophenolok) nem befolyásolják a tensiót. Az Aleudrin, bár vasoconstrictor és nem mydriatikus, mégis hypotonizál (béta-hatás!): a gyakorlatban nem vált be, mert tachycardiát vált ki (35). Általában valamennyi diphenol-typus hypotensiv hatású, de különböző mértékben: gyengül a hatás, ha az oldallánc hiányzik, vagy igen hosszú. A nem mydriatikus aminok (noradrianol-származékok) tensio-csökkentő effectusa megbízhatatlan: gyengébbek, vagy lassan elvesztik hatásosságukat (tachyphylaxia) (31). 11
