Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
7. ábra keztünk a krvo-fej dőlésszögeit, felületi íveit és a különböző távolsági méeteket úgy megállapítani, hogy azok az extractio műtéttechnikai szempontaiból és az operatőr kényelmes munkája tekintetében egyaránt optimálisak egyenek (3. és 4. ábra). Modellanalóg számítóprogramunk (5. ábra) alapján az optimális applicatiós hőmérséklet —10°C és —25°C között van. A legcélszerűbb hűtőközegnek a freon 12 és & freon 22 bizonyult, de a krvomanipulator B-hez ezeken kívül eredményesen alkalmazható szénsavas hűtés is. A hűtőfej természetesen alkalmas folyékony nitrogén felhasználására is, de ebben az esetben a hőmérséklet igen gondos és pontos ellenőrzésére van szükség. A freon-gázok alkalmazásának egyik előnye, hogy jól definiált applicatiós hőmérséklet áll be és nincsen szükség hőmérsékletmérésre, ha a környezeti hőmérséklet + 20°C és + 28°C között van. Az új eszközzel rutinszerűen végzett extractiók nemcsak zonulolysis nélkül, hanem az ellentartás mellőzésével, tehát az eszköz szempontjából a legnagyobb terhelést képviselő újszerű módszerrel történhetnek (Tarnótzky 1966.) és fenti megfontolásainkat a gyakorlati alkalmazás teljes mértékben igazolta. A Kryomanipulator В segítségével végzett kryopexia (6. ábra) tapasztalatai és számításaink is azt mutatják, hogy a kryopexia, valamint a csarnokvíztermelés csökkentését célzó krvo-műtétek optimális hőmérsékleti tartománya valószínűleg —15°C és —20°C között van. Ezen a téren a klinikai alkalmazás bevezetése tekintetében fokozott óvatossággal ajánlatos eljárni. Különösen az alacsonyabb hőmérsékletek és a nagyobb kryo-fejek alkalmazásától kell óvni. A kérdés további vizsgálatára a kryopexiás számítóprogramunk szolgál. (7. ábra) A kryo-fejek belső hőmérsékletének mérése — szükség esetén — mind a védőtokban, mind a védőtokból kivett eszközön, műtét közben is elvégezhető. Erre azonban — mint említettem — a klinikai gyakorlat előterében álló kryoextractiók esetében nincsen szükség. 117
