Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
tőleg neuritjai és a belső határhártya között a retina tömegét a Müller-f. sejt oszlopszerű végződései alkotják. Ez jól megfigyelhető a 6. ábrán. Az idegrostkötegeket tehát a belső határhártyától a Müller-f. sejtek hatalmas oszlopszerű nyúlványai választják el. A 6. ábrán azt is láthatjuk, hogy nem a Müller-f. sejt alkotja a belső határhártyát, hanem annak hullámos scleralis felszínéhez illeszkedik. Ez még pontosabban megfigyelhető a 7. ábrán, egy metacrylátba ágyazott készítményen, ahol a sötétebb és durva, rostos szerkezetű Müller-f. sejt végződés alatt a fonalas szerkezetű, de finomabb és jóval világosabb belső ha-7. ábra. A Müller-f. sejt és a membrana limitans interna (nyúl retina, Araldit-beágyazás). Mv = membrana vitrea, cm = a Müller-f. sejt cyto membrán ja, t = a cytoplasma tubulusai tárhártya (membrana hyaloidea) jól kivehető. A Müller-f. sejt plasmájában nagy mennyiségű sima endoplasmás reticulumot figyelhetünk meg, mely nagy felületet reprezentál, amiből e sejtféleség nagy anyagcseréjére következtethetünk. Mitochondriumok gyér számban és csak az első neuron területén, a densitások alatt fordulnak elő. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok egyértelműen mutatják, hogy a belső határhártya nem a Müller-f. sejt végződéseiből alakul. Ez a fejlődéstani viszonyokból is könnyen megállapítható. Ha követjük a másodlagos szemkehelv kialakulását, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a retina vitrealis felszíne azonos eredetű a pigment-hám membrana basalisával. A retinában nincs a belső határhártyához hasonló, összefüggő külső határhártya. A Müller-f. sejt a receptor-nyúlványok között óriási felületű boholv rendszerrel végződik. Az első neuron területén erek nincsenek, tehát —mint azt már fénymikroszkópos vizsgálatok alapján régebben is feltételezték — ennek a területnek diffusio útján kell táplálkoznia, ami feltehetően elsősorban az említett rendkívüli nagyságú boholyfelület útján történhet. A retina területén, mint az a fenti ábrákból is látható, nincs extracellularis tér. Sjöstrand mutatott rá először és Missotten is foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy a Müller-f. sejt tölti be az extracellularis tér szerepét. A Müller-f. sejteket finom tubulusok, kisebb üregek járják át. A Müller-f. sejt szivacsként magába szívja a choriocapillaris felől a táplálékot és közvetíti az első neuronnak. Ez a felismerés nemcsak a phvsiologiás viszonyok szempontjából jelentős, de magyarázatul szolgál olyan 85
