Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
éppen érintett szövet faja szerint a komplex morfológiai manifestat iók különbözőek. E tünetek között ilymódon szoros vonatkozás látható, amely közös fellépésüket a véletlen fölé emeli. Ezt bizonyítja a betegnél most már állandó együttes jelentkezésük az egyes recidívák során. Párhuzamos történések és nem egymás következményei. A betegnél a neuritis retrobulbaris, sclerosis multiplex, uveitis és panniculitis disseminált immunológiai válaszreakciónak tartható, pathogenezisük szerint valószínűleg infekt allergiás alapon. H ozzászólások Lugossy Oy.: Az előadó által részletezett kortörténet egyik betegemre emlékeztet, aki kezdetben klinikailag és serológiailag is bizonyíthatóan gümőkóros uveitis miatt került gyógykezelésre. A klimatikus kúrával (Davos) kombinált kezelés átmenetileg szép javulást eredményezett, azonban időnként komoly visszaesés mutatkozott. Végülis kétségtelenül kimutatóvá váltak a sclerosis multiplex neurológiai tünetei. Orbán T.: Agykivonattal oltva kísérleti állatokat nem sikerült sem sclerosis multiplexet, sem uveitist előidézni. Lehetséges, hogy a kanyaróhoz hasonlóan a sclerosis multiplexben is a kötőhártya tekinthető a fertőzés kapujának. Ismeretesek olyan szövettani vizsgálatok, amelyek szerint a kötőhártyától a corpus ciliaren keresztül egészen a retináig sorozat metszetben követni lehet a periphlebitises beszűrődést. Kettesy .4.: Egyik esetem kórlefolyása alapján az előadás azt a reményt ébresztette bennem, hogy diffus autoallergiás cerebralis folyamatoknál talán az idejében bevezetett kezelés eredményes lehet eddig gyógyíthatatlannak tartott esetekben is. Olyan esetekben, amelyekben a 10 évvel korábban jelentkezett praecipitatumok és a jelzett későbbi autoagressziós folyamatok között valami összefüggés van. Zárszó (Lugossynak) Köszönöm az érdekes eset adatainak ismertetését. (Orbánnak) Nagyon fontos az antigen megválasztása, mert különben igen nehéz a kísérleti encephalitis létrehozása. (Kettesynek) Nyilvánvalóan az időnként mutatkozó hirtelen permeábilitás változás a corpus ciliaréban teszi lehetővé a praecipitatumok megjelenését az egyébként teljesen békés, nyugodt szemben. Sommer P. és Vörösmarthy D.: A CSARNOKVIZ ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLTOZÁSA A SZEM KOMPRESSZIÓJA KÖVETKEZTÉBEN. A szem kompressziója után megnövekszik az intravénásán adott fluorescein csarnokvízbe való kilépése, hasonlóan mint az elülső csarnok punctiója után. Ebből a tényből kiindulva történtek a csarnokpunctiót, ill. a kompressziót követően vizsgálatok nyulaknál a csarnokvíz összetételére vonatkozóan. Az eredmények összehasonlítása révén utalás történik a vércsarnokvíz gát oculopressio okozta megváltozására. Hozzászólások Kahánné László I.: A csarnokvíz összetételében beálló változások megismeréséhez, mikromódszerek kidolgozása szükséges, amelyek m</%-ban adják az értékeket. Ilyen pl. az elektromos rézmeghatározás. Szeghy G.: Az oculopressio után észlelt fokozott fluorescein kilépés milyen reflexmechanizmussal magyarázható ? Zárszó Sommer P.: (Kahánnénak) Hálás lennék, ha mikromódszerének lényegéről közelebbi adatokat is megtudhatnék. (Szeghynek) A fokozott fluorescein kilépés nyilvánvalóan az oculopressio hatására létrejött nyomáscsökkenésnek, ill. permeábilitás fokozódásnak tulajdonítható. Vörösmarthy D.: A SZEM HYPOTONIZÁLÁSÁNAK ELMÉLETI KÉRDÉSEI. A hypotonisatio elmélete, mint alapra, a tonographia révén nyert ismeretekre épül. Az elfolyás intenzitásának és a kipréselt folyadékmennyiségnek a meghatározása in vivo lefolytatott kísérletekben nyulaknál, valamint embernél végzett mérések alapján történt. Az oculopressióval bebizonyítható, hogy a szem kompressziója és térfogatváltozása között a normálisnál alacsonyabb tensió esetén is lineáris összefüggés áll fenn. A nyomáscsökkenést leíró görbe lefutásából kiindulva a szem tensio és térfogat változásának viszonya egy differenciál egyenlet formájában írható fel. További matematikai megfontolások révén egy általános formát sikerült találni a hypotonisatió koefficiensének meghatározására. Hozzászólások Szeghy G.: A rigiditási koefficiensnek az intraocularis nyomástól és a kortól függő változásai hogyan befolyásolták a vizsgálatok révén kapott állandó értékeket ? 77
