Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
TUDOMÁNYOS ÜLÉSEK Összeállította: Lugossy Gyula A Szemész Szakcsoport és az Oto-neuro-ophthalmologiai Sectio nemzetközi jellegű koníereneiája a Magyar Tudományos Akadémia Székházában 1965. szept. '23—25. 1965. szeptember 23. Referátumok Remenár L.: A SZEMÜREG LOKÁLIS BETEGSÉGEI. A szemüreg betegségei nemcsak a szem funkcióit, hanem bizonyos esetekben a beteg életét is veszélyeztetik. A betegségek következtében a szemüreg szövetei teriméjükben megnövekedhetnek (pl. tumor, myositis); megcsökkenhetnek (pl. zsírszövetfelszívódás compressio miatt); vagy dislocalódhatnak (pl. trauma). A fenti tünetekhez funkciósérülések (visus, szemmozgás stb.) és általános tünetek is (pl. láz stb.) társulhatnak. A különböző pathomeehanizmusú betegségek tünetei hasonlóak. Ezért a differenciák! iagnosztika súlyos probléma. Indokolt a rendelkezésünkre álló diagnosztikus eljárásokat külön értékelni. Ezek: a bulbus helyzetéinek és a szemüregi nyomás mérése; szemfenék- és látótértünetek; röntgenvizsgálat (ezen belül a réteg- és kontrasztanyagos vizsgálat); szemizom myographia; histologia és végül a felhasználható belgyógyászati és neurológiai vizsgálatok. A betegségeket a következő csoportosításban tárgyalja: 1. fejlődési rendellenességek és congenitalis betegségek; 2. trauma; 3. gyulladás; /. vascularis betegségek; 5. orbita tüneteket okozó rendszerbetegségek; 6. daganatok. Hladky R. (Brno): AZ ORRMELLÉKÜREG MEGBETEGEDÉSEINEK SZEMÜREGI SZÖVŐDMÉNYEI. Az orrmolléküregek gyulladása, daganata, sérülése vagy fejlődési rendellenessége következtében fellépő orbitalis szövődmények, a chemotherapia és antibiotikus kezelés bevezetése ellenére sem vesztettek időszerűségükből, mivel a beteg egészségét, sőt életét is veszélyeztetik. Az 1954—1965. évekről szóló statisztikai adatok rámutatnak gyakori előfordulásukra. Az eredmények a korai diagnózistól és megfelelő kezeléstől függnek. Megelőzés csökkentheti előfordulásukat és növelheti a gyógyulási eredményeket. A szerző ritkán előforduló esetet ismertet és az orbitalis szövődmények fejlődésére vonatkozó új teóriáját adja elő. Zoltán L.: AZ ORBITA MEGBETEGEDÉSEINEK KOPONYAÜREGI VONATKOZÁSAI. A szemészeti elváltozások nemcsak bizonyos intracraniális elváltozások távolhatása folyományaként jöhetnek létre, hanem közvetlenül is csatlakozhatnak koponyaűrbéli pathologiás folyamatokhoz. Ellenkező irányú összefüggés is állhat fenn, azonban az intraorbitális és koponyaűrbeli betegségek között. A referátum foglalkozik azon intraorbitalis és intracranialis pathológiás történésekkel, amelyek egymással topikai összefüggésben állanak és ennek következtében felismerésük és kezelésük mindkét szakterületet: az idegsebészet és a szemészet együttes feladata. Tárgyalja a congenitalis malformatiók (carotido-cavernosus fistula, orbitalis meningoencephalokele), gyulladások (arachnitis optochiasmatica), sérülések (canalis opticus törés) és daganatok (meningeoma, opticus glioma) idevonatkozó kórképeit. Megállapítja, hogy a helyes diagnózis felállításához mind szemészeti, mind idegsebészeti vizsgálóeljárások szükségesek, mert a tünetek jelenléte nem minden esetben tisztázza a folyamat kiterjedésének nagyságát és ezáltal csak ezek alapján a helyes therapia nem minden esetben határozható meg. A közös diagnosztikai és therapiás tevékenység alapján néhány betegségben (pl. opticus glioma) kétségtelen előrehaladás regisztrálható. A referátum igyekszik meghatározni, hogy a fenti betegségcsoportokban a szemészeti vagy az idegsebészeti eljárás alkalmazandó-e, ill. melyek azon betegségek, amelyekben együttes beavatkozás végzendő és ekkor ezeket milyen sorrendben kell alkalmazni. Az elgondolásokat az OITI-ban elért eredményekkel és néhány illusztratív eset bemutatásával igyekszik alátámasztani. WallnerE.: AZ ORBITA ENDOKRIN MEGBETEGEDÉSEI. Kézirat nem érkezett. Előadások Pajor R.: ADATOK A KÖNNYMIRIGY SUBMICROSCOPOS SZERKEZETÉHEZ. A könny- és Harder-mirigy fény- és elektronmiszroszkópos szerkezetét tárgyalja, vizsgálja az atropin és acetylcholin hatására bekövetező változásokat. 71
