Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
mértéke már fiatal korban is nagyobb lehet, de idősebb korban mindenkinél többékevésbé fokozódik. Vizsgálata, illetve kimutatása nem egészen egyszerű, bár e célra az újabb nyctometerek elég jól beváltak. Ezen jelenség közvetlen okozója az Ulbricht-f. gömbfelületi reflexio a szem belsejében, valamint a fénytörő közegek dispersiója. Védekezési lehetőség ellene a szem részéről úgyszólván nincs. Csakis a szembejövő jármüvek fényszóróinak helyes beállítása segíthet valamit, aminek az ügye nálunk sajnos eléggé elhanyagolt, többek között mivel a rendőrség az országúti műszaki ellenőrzések kapcsán ezt a legritkább esetben vizsgálja. A káprázásérzékeny — de még az egészséges — szemek látását is nagy mértékben zavarhatja az a dispersiós jelenség, amit a szélvédőüveg elpiszkolódása okoz; különösen veszélyes ez sötétben történő vezetéskor, esőben, amikor az esőcseppek csillogása fokozottan zavarja a látást. Ilyen körülmények között még kitűnő szemmel is csak nagyon óvatosan szabad vezetni, mert feltételezve, hogy az ablaktörlő jól törül, az oldalablakokon megülő számtalan esőcsepp miatt oldalirányú kilátás alig van, a szélvédőablak letisztított részén át pedig előre is mindössze 20 — 30°-os kilátás nyílik. A félszemű egyén látására térve tudjuk, hogy több tekintetben csökkent értékű a kétszeműével szemben. Szűkebb a látótere, káprázásérzékenyebb, rosszabb a térlátása, stb. Ennek ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy a félszeműek megfelelő elővigyázattal zavartalanul és balesetmentesen képesek részt venni a közlekedésben. Ha tehát nálunk az elsőfokú vizsgálaton az érvényes rendelkezés miatt kiszűrésre kerülnek is, lehetőséget kell biztosítani, hogy másodfokon az arra rátermettek a jogosítványt elnyerhessék. Az elmondottakból látható, hogy a szem izolált és statikus vizsgálata általában nem ad eléggé pontos képet a közlekedési látásra vonatkozólag. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a személyiség — ami egyáltalán nem kerül vizsgálatra — milyen döntően befolyásolja a vezetői készséget, azt szűrhetjük le, hogy a szem functionalis vizsgálatával nyert lelet csak tájékoztató jellegű lehet és hiba volna, ha azt túl mereven kezelnénk, illetve értékelnénk. Az elsőfokú szűrővizsgálattól — ami most a rendelőintézetekben folyik — természetesen nehéz elvárni, hogy a jelenleginél sokkal többet nyújtson, mert az alkalmasság-vizsgáló orvos nem is saját, véleményét adja, hanem csak mechanikusan összegezi a különféle szakrendelések leleteit. Épp emiatt nagyjelentőségűnek tartanám a másodfokú bizottság működésének szélesebb alapokon történő megszervezését, hogy lehetőség nyíljék az egyéni adottságok és körülmények minél alaposabb kivizsgálása és mérlegelése útján a reálisabb és igazságosabb elbírálásra. Kívánatos volna ennek munkájába még egy közlekedési gyakorlattal rendelkező szemorvos, valamint egy pszichológus bevonása is. Hogy a MUCSŐ-nek a működése hogyan vált be e célra, nem tudom. De a közlekedési alkalmassági vizsgálat jelentősége mind fontosságban mind számszerűleg olyan rohamosan nő, hogy az az érzésem, hogy úgy amint ez egyes nyugati országokban, valamint az NDK-han már megtörtént — nálunk is hamarosan megérik a helyzet egy olyan intézmény felállítására, mint Berlinben a Medizinischer Dienst des Verkehrswesens, vagyis a Közlekedésügy Orvosi Szolgálata, amely épp abból a célból létesült, hogy egységesen végezze és irányítsa a közlekedésorvosi problémákat. Ez végzi a kutatást, irányítja az alkalmassági vizsgálatokat, javasolja az újabb rendeletek kiadását, s természetesen ennek a hatáskörébe tartozik a döntőbizottság működése is. Az elsőfokú szűrővizsgálat, valamint az időszakos orvosi vizsgálat maradhatna továbbra is az SZTK illetve Tanácsi rendelők hatáskörében, de a fellebbezési ügyek intézése és egyáltalán a magyar közlekedésorvosi tudomány megérdemelne már egy külön, önálló szakmai intézményt. Összefoglalás A gépjárművezetéshez szükséges látás — azáltal, hogy intenzív pszihikai és tapasztalati tényezőkre támaszkodik, — bizonyos fokig más természetű mint a statikus látás, melyet szemorvosi rendelőben fizikális eszközeinkkel vizsgálni tudunk. Ezért előfordulhat, hogy a gépjárművezetői alkalmasság megítélésében a látás-functiók sablonosán történő vizsgálata, vagy elbírálása igazságtalan ítéletre vezethet. Szemészeti fogyatékosság esetén a teljes alkalmatlanság kimondását tegyük egyénileg a jelölt körülményeitől függővé, mivel ismeretes, hogy bizonyosfokú látásbeli hiányukat egyesek megfelelő pszihikai, morális, vagy egyéb személyiségi tulajdonságaik révén jól tudják kompenzálni. Szerző ismerteti a gépjárművezetői alkalmassággal kapcsolatban a színérzés, adaptatio, látótér és félszeműség jelentőségére vonatkozó felfogását, majd néhány javaslatot tesz a magyarországi gépjárművezető alkalmasságot elbíráló „Fellebbezési Bizottság” munkájának javítására vonatkozólag. 3 Szemészet 33
