Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikája (Igazgató : Proj. Radnót Magda) és Országos Közegészségügyi Intézet (Főigazgató : Prof. Bakács Tibor) Budapest Virologiailag ellenőrzött hő-sterilizátor tonometer fertőtlenítésére FARKAS ELEK, HOLLÓS IVÁN és JANCSÓ ÁGNES Az utóbbi években a vírusos eredetű szembetegségek terjedése egyre követelőbben hangsúlyozza, hogy szemészeti beavatkozások során különös figyelmet kell fordítani a vírusos betegségek átvitelének megelőzésére. A kérdést nálunk az 1961—6'2-ben elterjedt keratoconjunctivitis epidemica (KCE) járvány és annak még ma is érezhető utóhullámai helyezték előtérbe. A KCE terjesztésében különösen a kórokozóval szennyezett tonometernek lehet szerepe, amint azt számos irodalmi adat (1—3) és saját tapasztalataink (4) is igazolják. Ugyanakkor a gyakorlatban használt tomometerek nem, vagy rosszul bírják a műszerfertőtlenítés szokásos módjait. UV-fertőtlenítés nem alkalmazható, mivel a capillaritas révén a tonometer csapja és járata közé felszívott váladék az UV sugarak számára hozzáférhetetlen. A szemre nem közömbös fertőtlenítőszerek alkalmazása nem veszélytelen, ui. ezeket az említett részből egyszerű letörléssel nem lehet tökéletesen eltávolítani. Növeli a nehézséget, hogy időigényes fertőtlenítő eljárásokat általában nem lehet alkalmazni, mivel egy-egy tonometerre a legtöbb intézményben számos beteg esik, tehát hosszadalmas eljárások a tonometeres vizsgálatok meg nem engedhető elhúzódására vezetnek. Az irodalomban közöltek néhány módszert tonometer fertőtlenítésére. Az egyik közlemény (5) az ultrahangos kezelést ajánlja olymódon, hogy a tonometernek a corneára kerülő végét a kezelés alatt 1 cm magasságig 1: 5000 hígítású Zephiran-oldat fedi. Ezt a módszert bakteriológiai tenyésztéssel kontrollálták. Sajnos, ezek az eredmények nem használhatók, akkor, amikor a fertőtlenítéssel virus okozta betegségek terjesztésének kívánjuk elejét venni. Ennek két oka van: (a) vírusok a baktériumoknál sokkal kevésbé érzékenyek ultrahangos kezelés iránt; (b) a burok nélküli nucleocapsidok — mint pl. az adenovirusok virionjai — igen resistensek a quaterner ammoniumbázisokkal szemben, s a Zephiran is ezek közé tartozik. Egy másik közlemény (6) azt ajánlja, hogy a tonometer talpát alkohollal töltött öngyújtó lángjába, a láng felső és középső harmadának határáig tartsuk be 10 másodpercre. Ez a módszer azért látszik bizonytalannak, mert a melegítési idő pontos be nem tartása esetén a hőkezelés elégtelen lehet (vírusokra nem is próbálták ki), a lánggal való túlmelegítés pedig nem közömbös a műszer számára. A sterilizátor leírása Tekintettel a fentiekre olyan eljárást kívántunk kidolgozni, ami fa) az adenovirusokat, ezeket a közepesen resistens vírusokat, — amelyek közül a 8. típus a KCE kórokozója — biztonsággal elöli, (b) nem korrodálja a műszer fémanyagát, (c) nem érinti a műszernek azokat a részeit, amelyeknek szennyezése nem jön szóba, (d) nem túlzottan időigényes, kezelése az egyébként is elfoglalt személyzetnek minél kevesebb gondot okoz. A fenti szempontok szemmeltartásával terveztük meg az alább leírt készüléket, amely nem más, mint erre a célra adaptált szárazhő-sterilizátor (ábra). Polírozott felületű, 1,5 mm vastag sárgaréz lemezből ISO X ISO X100 mm-es négyzetalapú hasábot (1) készítettünk. Ennek a közepén helyeztünk el egy 20 mm átmérőjű, 90 mm hosszú sárgaréztömböt (2). A sárgaréztömb alsó végén levő laposfenekű furat (S) a sterilizálandó műszervég helye, a felső végén levő (4) pedig az ellenőrző hőmérőé. A sárgaréztömbön zsírkőbetétbe épített (5) elektromos fűtőtestet helyeztünk el. A fűtőtest és a külső sárgaréz hasáb között levő légrést többszörösen azbeszt szigetelő lapokkal láttuk el. 21
