Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

kához. Firenzében az Uffici képtárban Mantegna „Sziklás Madonna” képének nézésekor a teremőr kezembe nyomott egy lupét és akkor vettem észre, hogy a háttérben csodálatos apróságú alakok: dolgozók, favágók stb. láthatók, amelyek nagyító nélkül nem is volnának észrevehetők.

Itt említjük meg kiragadott példaképpen Dürert is. Számos képén a normális nagyságú részleteken kívül ugyanazon a képen egész finom miniatűr-részletek is feltűnnek.

3. kép. Dürer: Nemezis c. képe. Alul miniatűr részletek

Így a 3. képen látható, hogy a normális nagyságú sziklaváron kívül alul egész kis apró házikók, városkák stb. érzékelhetők. Dürer számos önarcképén az egyik szemére kifelé kancsalítóan festette magát. Nyilván az egyik szemére normális fénytörésű volt s ezzel festette a normális nagyságú alakokat. Kifelé térő kancsalság, mint tudjuk, általában rövidlátó szemeken fejlődik és feltehető, hogy Dürer e szemére mvopiás volt (Strebel) és

205